Adam Craig vs Ryan Trebon

Az itt látható videón (és a következő 5 részben) egy szerintem nagyon tanulságos összehasonlítás látható az USA két elit montisa között. Adam Craig ráadásul egyik személyes kedvencem is.

Az összehasonlítás több szempont alapján történt: fizikai felépítés, terheléses teszt, mozgásminták. Továbbá a tapasztalt különbségek okairól és következményeiről is sok szó esik. A videó szerintem túl halk és a slide-okat sem lehet olvashatóan látni, így füleljetek jól!

Technika - első rész

Többfelvonásos darab következik, amelyben bemutatnám az átalam használt felszereléseket. Szerintem a bringások elég nagy része technokrata beállítottságú, köztük én is. Igaz, hogy egy-egy alkatrésztől nem mész jobban a versenyen, de azért Nekem egy mentális pluszt ad ha tudom, hogy olyan technika van alattam, ami úgy "működik", ahogy én szeretem. Talán valakinek hasznosak lesznek a tapasztalataim, illetve hátha kaptok pár tippet, hogy mire költsétek a nehezen megkeresett pénzetek.

Az első részben Kusz Matyi írásán felbuzdulva bemutatom a téli bringám. Illetve az országúti/edző bringám téliesített verzióban. A fotókat egy tipikus téli edzés után készítettem, hogy lehessen látni, hogy bír kinézni sokszor a gép.
Hozzáteszem, nem vagyok az állandó bringaszerelés híve, sokkal inkább a "beállít és hosszú ideig hozzá nem kell nyúlni" típusú alkatrészeket részesítem előnyben. Használni szeretem a kerékpárt, nem folyton szervízelni.

Természetesen ennek a bringának is van története. A vázszettet még 2007-ben azzal az elgondolással vettem, hogy majd CX versenyeken is fogok a bringával indulni. Ez a mai napig nem következett be, mivel az országúti téli bringa -> CX átalakítást (sárvédők le, más áttételezés, átgumizás v. kerékszett csere) és visszaalakítást nincs hangulatom eljátszani, főleg nem több alkalommal. Azért még az eredeti tervről így közel 3 év után sem tettem le, csak kelleni fog egy másik bringa, amit csak télen illetve rossz időben használnék és akkor majd ezzel CX-ezhetek télen illetve országútizhatok nyáron. Hozzáteszem még a történethez, hogy első körben az S-Works váz innen-onnan "kukázott" alkatrészekkel volt összerakva, egyenes kormánnyal (sőt a legelső verzióban még V-fékkel, ami szörnyű volt). Na, az volt aztán a kemény :)

Az alkatrészlista előtt nézzük az apró részletmegoldásokat. Ezekben van a szépség úgyis :) Kezdjük a sárvédőkkel. Télen (de néha még más évszakban is) nélkülözhetetlen kellék. Volt SKS Raceblade-m, semmit nem ért. Ezen a vázon nincs sárvédőfelfogatáshoz szem, ezért különböző adaptereket kellett használni. Szabi szép és jó munkát végzett, abszolút stabilak a sárvédők. Az elsőn még van egy toldat is, így már tényleg csak minimális csumma jut a lábaimra a legdurvább időben is. Társas országúti tekeréshez vizes időben hátra is kellene egy laffantyú, de mivel többnyire egyedül megyek ilyenkor, ennek hiánya nem okoz problémát.

Ami még érdekes az fékbowden-akasztók. Mert gyárilag nem jött a vázhoz. Magyarországon ezen már meg sem lepődöm. Taki faragott bele hátra egy adaptert akkor, azóta is ez van itt, mert a majd' 1 év múlva megérkezett gyári adapter nem volt jó. Az első sem tökéletes, mert a felfelé fordított stucnival interferál. Kellene egy FSA Orbit CX kormánycsapágy fedél vagy valami hasonló megoldás. Esetleg alacsonyabb kormánycsapágy fedél a mostani helyett és akkor lejjebb lehetne tenni az akasztót.

Ezek után lássuk az egyes alkatrészeket, magyarázattal. Próbálok kitérni arra, hogy (télen) miért jók v. nem jók egyes alkatrészek.

Váz: Specialized S-Works Tricross alu. Nekem bejön a geometriája. Nem rozsdásodik. A zertz-es villa és nyeregcső sokat tompít a rázkódásból, ezt mára már megszoktam, de az első időszakban nagyon éreztem.

Kerékszett: Kezdetben valami alap Shimano kerékszettem volt. Nem volt elég merev, plusz az első tél hazavágta a szarul tömített agyakat (a hátsót azóta sem sikerült rendbehozni). Akkor váltottam Mavic Aksium-ra. Ez másfél éve tökéletesen szuperál. Néhány hete a hátsó kerekemet PowerTap agy, Open Pro felni, DT Supercomp küllők alu küllőanyákkal alkotják. Zsé, úgy tűnik hogy jó kereket fűztél :) A Powertap-ről is várható egy írás a későbbiekben.

Külsők: Continental GP4000S és GP4000. Elég jó defektvédelemmel (Vectran) rendelkeznek, ezért szeretem leginkább őket. 23-ast használok, ez télen-nyáron bevált. Télen lehetne szélesebb külsőt is felrakni, a vázban elférne. A havas-jeges utakon bringázásra a Schwalbe Marathon Winter szöges gumi jött be (Ilyenkor azért sokszor okosabb görgőzni). Volt korábban Conti ultrasport-om, nyáron nem volt gond, de télen a rosszabb minőségű és koszosabb utakon folyton ledefekteltem vele, ezért kerestem defekttűrőbb köpenyt. Schwalbe Stelvio-m volt még, de a puha anyagot hamar tönkrevágták a "remek" utak.

Váltórendszer: A váltókarok Ultegra 9 sebességes. Először 10-es volt rajta, de nagyon kopott mind a sor mind a lánc. Az az 1 közbenső fogakerék síkon kicsit hiányzik, de ki lehet bírni. A hátsó váltó Dura-ace, az első triplához való Ultegra SL. Ennek szélesebb a kalitkája, nem kell trimmelni.

Hajtásrendszer: A hajtókar 175mm-es Shimano FC-R700. Üreges HT2-es kompakt lyukkörrel. A tányérok Rotor Q-Rings 50-36. Ezekről majd írok a későbbiekben részletesebben. A fogaskeréksor BBB 12-27. Ezzel tovább lehet nagytányéron maradni. Tartós is. Szinte a legolcsóbb 9 sebességes láncokat használom - edzésre tökéletes.

Fékek: Shimano BR550. A gyári pofákat hamar a bevált piros Ritchey-kre cseréltem. Sajnos az első fék az Aksium kerékkel hajlamos igen kellemetlen hangot adni, ha nincs megfelelően beállítva (a pofa eleje előbbb kell hogy a felnihez érjen mint a hátulja).

Pedál: Shimano XTR. 2008 nyara óta használok XTR pedálokat (MTB-n is). Előtte Eggbeaterem volt. Az szerintem ipari hulladék az ehhez képest: évente 2 csapágyszett, 3 pár stopli ment el rá és folyamatosan romlott a rugóerő, 2 év után kukázhattam, továbbá új csapággyal sem forgott közel sem úgy mint az XTR és kétszer is széthullott benne a csapágy - szerencsére nem versenyen. Az egyetlen amiben az XTR alulmarad, az a sártűrés.

Bowdenezés: A váltóbowden Nokon. A zárt rendszer nálam alap. Így évente egyszer bowdenezek, nem telenként ötször. És amikor ráfagy a hó meg a kosz (az alsó csövön futnak a bowdenek), akkor is tökéletesen működik. Kicsit szorult a váz alsó bowdenakasztójánál (főleg hidegben), de kitágítottuk a rést - így most jónak tűnik. A fékbowdenezés hagyományos bowdenházas megoldású, az nem nagyon kap sem sarat sem vizet.

Nyereg: Fizik Aliante. Már több mint 4 éve használom ezt a nyerget. Ez meg is látszik rajta, lassan cserélni kellene (ugyanilyenre). Nagyon kényelmes, de kicsit nehéz. A montimon is ilyen van. Egyszer váltottam pár hétre egy könnyebb nyeregre, többet nem próbálkozom.

Kormány: Easton EA70. Meglehetősen kicsi drop-pal és előrenyúlással rendelkezik. Nekem így kényelmes. Előtte PRO XLT Anatomic kormányom volt, azzal nem tudtam alsó fogásból fékezni, csak ha jóval feljebb csúsztattam a kezeim - leginkább ezért kerestem másik kormányt.

Kormánybandázs: Speci BG Bar Phat. A bandázs már nagyon ótvarul néz ki, még szerencse hogy fekete. Mondjuk nem is sikerült szépen felraknom - ez volt az első próbálkozásom. Viszont már majdnem 2 éve tart. Tavasszal lecserélem - de a géles betétet fent hagyom alatta, az nagyon kényelmes.

Világítás: A téli időszakban a hajnali edzéseken (és sokszor nap közben is) kell a lámpa, ez nem kérdés. Alap cateye lámpák vannak most a bringán. Viszont most már hogy nem szürkületben, hanem tök sötétben kell megcsinálnom az edzés első részét, felteszem a Lupine Edison-om, hogy én is lássak, ne csak engem lássanak. Továbbá a sisakra is kerül egy kis villogó (nem villogó üzemmódban), hogy lássam a fontos edzésinformációkat a sötétben a kormányra szerelt kütyün.

A bringa súlyát nem tudom, sosem mértem. Majd ha egyszer tényleg versenyzek vele :)
Ennyi lett volna mára, hamarosan folytatom!

Spinning vs. mashing

Hogy van ez magyarul? Pörgetni vagy terhelni?
Mindenesetre itt egy rövid írás, amelyben a lényeg úgy érzem benne van. Aztán persze lehetne még ragozni. Jómagam erősen a masher kategóriába tartozom.

2010: High5

Ha minden igaz, 2010-ben a High5 támogatását élvezhetem. Köszönöm a bizalmat a hazai forgalmazónak, igyekszem meghálálni. Köszi, Laci és Matyi!

Ennek apropójából Kusz Matyi néhány kérdésére kellett válaszolnom, amiből egy-két dolgot megtudhattok rólam. Azért ezek alapján még ne ítéljetek el! :) A riport itt olvasható.

Endurance nap

Mivel már egy ideje nem tekertem 2 óránál többet, szombaton egy endurance ride-ot terveztem. Magányos expedíció volt, csak 1 perc erejéig lett egy társam: egy kis fekete kutya, aki egy kis ugatás és futás után úgy döntött, hogy megkóstolja a lábam. Harapásnak azért nem nevezném, inkább csak megkapott, de arra elég volt, hogy mehettem a dokihoz. A magyar egészségügy egyszerre siralmas és mulatságos labirintusában való kb. 5 órás bolyongás eredményeképp kiderült, hogy kaphatom a veszettség elleni oltást. Pontosabban az elsőt, mert hogy hat jár az esettől számított 28 napon belül. Az ügyeleten még állítólag nem találkoztak ilyennel. Örültek nekem nagyon. A tetanuszt megúsztam, mert azt pár hete kaptam a tauplitzi sérülés miatt. Így aztán nem csak a viszonylag hosszú tekerés (szűk 4 óra) jött össze, hanem az egész nap is jó hosszú lett - hát még úgy, hogy másnap mehettem szüretelni :).
És még egy fontos dolog: főleg hétvégén ne harapjon meg kutya vagy más állat, amelyiknek nem található a gazdája vagy nem hordja magánál az oltási bizonyítványát, mert akkor bizony szurikat fogsz kapni, és a 2. oltás kivételével az összeset az ügyeleten kell, hogy beadják (0., 7., 14., 28. napon) :D

Szezonvégi összegzés

Idén elég korán, augusztus végén befejeződött számomra a szezon. Azóta a tervszerűséget kerülve bringázok és futok. Bringában próbálok a technikai hiányosságaimon javítani. Ebben az edzés szempontjából lazább időszakban több idő jut olyan dolgokra, amikre szezon közben nem igazán. Most pl. rakhatom el a 2 pótkocsi fát az udvarról, mielőtt leesik a hó :) Meg elgondolkodhatok, hogy miként is sikerült az idei évem versenyzés szempontjából.
Idén is sikerült kicsit tovább erősödni, ezt főleg a hosszú versenyeken éreztem. Eredményesség szempontjából ezt a szezont mondhatom az eddigi legjobbnak, bár nem sikerült annyi versenyen indulnom mint szerettem volna. Nem lesz könnyű tovább fejlődnöm, de legalább van kihívás :)
A főbb pozitívumok és negatívumok:
+ Griffenben sikerült a célként kitűzött 120 kör: 123-at sikerült teljesíteni, ezzel a 3. helyet szereztem meg.
+ Tauplitz: 3. hely
+ A 3 "A" prioritású versenyből 2 jól sikerült.
+ A gyöngyösfalusi 10 óráson Diával megszerzett 2. hely
+ Egész normálisan ment egy XCO verseny (Zalakaros)
+ Maraton OB: egy majdnem tökéletes maraton verseny
- Salzkammergut az év mélypontja. A végül lerövidített versenyt sem sikerült teljesíteni.
- Nem sikerült a tervezett TopSix állomásokra kijutás
- Kevés maratonon tudtam indulni.

Akik nélkül nem sikerülhetett volna az idei év sem úgy ahogy sikerült:
- Család: eltűrik, hogy nem csinálok sok mindent itthon és kisegítettek már többször a nehéz helyzetekben.
- Takács András: kösz a téli edzéseket a tanácsokat meg az alkatrész-utánpótlást :)
- Csapat, csapattársak: a segítségért a versenyeken, a közös edzésekért stb.
- A zalaegerszegi Greenzone kerékpárbolt
- Az előző két pontból nem akartam kiemelni senkit, de azért kösz mindent Szabi! :)
- Lőrincz Olivér: az edzéstervezésért és a tanácsokért
- Ezúton is köszönöm a Pearl Izumi ruházatot Gál Balázsnak, akiben egy nagyon korrekt és kedves embert ismerhettem meg. Egyik nap összeszámoltam: már közel 40 PI ruhadarabom van, a cirka 20 pár zoknit nem számolva. Egyikben sem kellett csalódnom.

Az idei évben tetszett még:
- Horváth Sanyi csapattársam fejlődése. Nagyon sokat erősödött idén, ezt jó volt testközelből végig kísérni. Csak így tovább, Sanyi!
- Papp Dénes idei teljesítménye: ehhez szerintem nem kell kommentárt fűznöm. Szép volt, Dénes!

Tauplitz 2009

Az idei szezonom utolsó fő versenye ez az osztrák 24 órás volt augusztus utolsó hétvégéjén. A Salz utáni pihenőt követően erre készültem. Szokásos módon kicsit neccesen álltak össze a dolgok, volt pár "last minute" helyzet, de azért pénteken időben el tudtunk indulni Tomival Tauplitz felé. Menet közben még meghalt a hűtőtáska motorja (először azt hittük, hogy a kocsié, de szerencsére nem így volt :)). Útközben még volt egy küldetés: fékpofákat kellett venni a Juicy fékemhez, mert itthon nem ért ide időben a szállítmány. A Radleck-ban sikerült egyet beszerezni, aztán a Janger-ban még egyet. 5 óra körül pedig már Tauplitzban is voltunk. Elfoglaltuk a pöpec szállásunkat nagyon kedves szállásadóink segítségével, majd sikerült nevezni és sátorhelyet foglalni is. Az égen közben gyülekeztek már a sötét fellegek. Szerencsére elég sokan beszéltek angolul a helyiek közül, így nem volt gondunk a kommunikációval, mert németül csak nyökögök. Ebben is muszáj fejlődnöm jövőre :) A sátort felállítottuk, aztán én elmentem pár körre a pályán, amíg Tomi befejezte a depó építését. A szállásra már szakadó esőben tekertem vissza. Felcuccoltunk, installáltam az új fékpofákat, fürdés aztán pihi. A tv-n megnéztük a Golden League zürichi közvetítését, főleg Iszinbajeva világcsúcsának örültünk :) Az eső közben folyamatosan szakadt. Éjszaka sem hagyott alább, párszor megébredtem a dörgés-villámlás kombóra.

Reggel volt időm kitalálni, hogy milyen cuccban induljak, csak délután 1-kor volt a rajt. Az időjárás semmi javulást nem mutatott, esett folyamatosan az eső. Tomi közben kiment a rajt-cél területre. Helyzetjelentése alapján a sátorban egy helyen már állt a víz és 10 fok körüli a hőmérséklet. Viszont sikerült megfelelően hosszú hosszabbítót kérnie, így mégis lett áram a sátorban :) Egy esőmentes fél órában aztán bepakoltuk a szükséges cuccokat a kocsiba és én is legurultam a helyszínre. Elvégeztük az utolsó simításokat. Mire végeztünk már csak 10 perc volt a rajtig. Szerencsére itt nem kell melegíteni. Az utolsó percben ki is mentem és szépen beálltam a sor végére. A ruházat fontosabb elemei: vízálló mellény, vízálló nadrág, vízálló zokni.

Nyugodt tempóban haladtam, lassabban akartam kezdeni, mint a tavalyi csillebérci 24 óráson. Sikerült is szinte végig 160 alatt tartani a pulzusom. Az időjárás továbbra is kemény volt, de kezdtem megszokni. Tomitól kaptam a frissítést. 2-3 óra elteltével a már kijárt pályán a sár is kezdett problémát okozni, a Racing Ralph hátul kezd kevés lenni. Bedobtuk 2 körre Petyus kerekét, amíg Tomi felrakta a Nobby Nic-et. Közben bringát is mostunk (ezt pár körönként kénytelenek voltunk a továbbiakban a verseny végéig eljátszani). Minden körben váltottam pár szót Tomival, hogy mire van szükségem, Ő meg bemondta, ha valami infot kap. 5 óra körül sikerült egy szépet perecelni az egyetlen veszélyessé vált lejtőn. Éreztem, hogy odacsaptam a lábam, de nagyon nem foglalkoztam vele. Eddigre már tiszta sár volt a lábszáram és láttam, hogy a sár alól elég szépen folyik a vér. Na, fasza. Mindegy, nem álltam meg, a lámpázásig ki akartam húzni megállás nélkül. Szabiék is lassan megérkeztek. Szabi, Déév, Petyus, Tomi (Dia tesója). 7 után nem sokkal felraktuk a lámpát. Át is öltöztem - kell a téli cipő és a lábmelegítő, meg valami dzseki a mellény helyett. A lábam is lemostuk és lefertőtlenítettük - szépen felszakadt. Jó sok időt sikerült elcseszni, egy fél óra elment a kukába, de muszáj volt. Nyomtam tovább a köröket egyenletesen. Pár kör erejéig együtt mentem Gulewicz apóval, aki nagyon kapkodta a levegőt. Jól van, gondoltam, csak vége lesz, ha már most így megy. Közben elállt az eső. Csak a sár maradt, de az nem kevés. Továbbra is kb. 1-1,5 óránként bringát kell mosni. Próbáltam ezt halogatni, amennyire csak lehet, mert ezzel nagyon ment az idő, ráadásul a következő körben már újra tiszta sár volt a gép. Ilyenkor jól jött volna egy csere bringa. Persze, miből? :) A nappali 15., majd 12. pozícióm kezd javulni, előbb 10., majd elég gyorsan 8. lettem. Aztán nem sok idő múlva már 5. Húúha, kezd érdekes leni. A pálya kezdett egyre jobb lenni, igaz a sár még mindig tapadt, de legalább nem esett az eső. Szinte a teljes kör ki volt világítva, de azért kellett a lámpa - főleg, amikor egyszercsak leállt az aggregátor és egy jó szakaszon megszűnt a világítás. Lupine Edison lámpám most is hibátlanul működött. A hideget (állítólag 3 fok körül volt a hőmérséklet) én nem éreztem, csak a segítők - de ők nem kicsit. Egész éjszaka minden körben kaptam, amire szükségem volt, Déév minden alkalommal futott mellettem az aszfaltos emelkedőn jó 200 métert. Köszi Déév, fasza kis segéd voltál! :) A srác, akivel eddig együtt haladtunk a 4.-5. helyen ritmust váltott és nagyon elkezdett menni. Úgy gondoltam, hogy sok van még hátra, nem kell most még nekem dimbítani, majd ha marad erő a végére és érdemes lesz, akkor. Közben a többiek bemondták, hogy Gulewicz megállt és a 3. helyen tekerő versenyzőhöz gyorsan közeledem. Tartottam a tempót, amit még mindig bírtam és napfelkeltére már 3. voltam. Nyugtáztam magamban, hogy jó volt a lassú kezdés, a tavalyi 24 órásomon 14 óra után már nagyon végem volt és csak vánszorgás volt az utolsó 10 óra. Még egy darabig jól esett a tekerés, aztán az utolsó 6 óra már nagyon nem :) Ebben az is közrejátszott, hogy egy helyet kihagytam a krémezéskor, így a végén már nem nagyon tudtam ülni, nagyon sokat kellett kiállva mennem. Legközelebb biztos nem fogom elkövetni ezt a hibát. Az első kettőn az utolsó pár órában még így is hoztam 1-2 kört, a negyediknek pedig adtam, szóval sikerült bebiztosítani a dobogós helyet. 24 óra után még várt ránk egy tiszteletkör, aminek ott annyira nem örültem, de annak meg még kevésbé, hogy utána a kör végén de még a cél előtt úgy 500m-rel meg kellett állni pár percre, míg mindenki megérkezik. Itt előjött az összes létező fájdalom, amit eddig nem is éreztem. Elinduláskor csak nagyon nehezen tudtam akkora erőt kifejteni, hogy bekattintsak a pedálba. Szóval készen voltam mint a házifeladat. A célba beguruláskor a többiek lelkesedését annyira nem osztottam, csak le akartam pihenni valahova. Aztán az eredményhirdetésre már nagyjából rendbe jöttem. Kaptam szép nagy kupát. Először az életben. Szállásadónk megtalált és meghívott egy sörre, amitől negyed órán belül sikerült is hangulatba kerülnöm. :) Aztán a szálláson fetrengés következett, mert aludni azt nem bírtam, csak kb. este 9-kor egy pizza után. Uszoda és szauna kimaradt a beszerzett sérülés miatt, amire itthon tetanuszt is adtak. Na, majd legközelebb!

Másnap Tomival még megnéztük szállásadónk és a polgármester jóvoltából Tauplitzalm-ot és a síugrósáncot is. Köszönjük a lehetőséget! Így ki lehet bírni! Aztán pár órával és 300 km-rel később visszacseppentünk a valóságba.

Czenki Tominak, Déévnek, Szabinak, Petyusnak és Dávid Tominak köszönöm az önzetlen segítséget. Nagy sztárok voltatok!

Újra CC versenyen - Zalakaros MK

Rosszabbra számítottam. Nem véletlenül nem szoktam CC-n indulni. Túl intenzív az Nekem. Nem szeretek úgy menni, hogy a tüdőm ki kell köpni folyamatosan. Viszont edzésnek nagyon jó, hiszen egy sima tréningen nem nagyon tudok magamból ilyen intenzitást kisajtolni. Zalakaros pedig közel van, így végül meggyőztem magam, hogy el kellene csak indulni az augusztus 16-i Magyar Kupa futamon. Olivér is rábólintott, de mondta, hogy csak okosan, ne kockáztassak. Szombaton Sanyival letekertünk Zalakarosra terepen. Persze megint elbolondultunk néhány helyen, így szűk 4 óra alatt sikerült odaérni. Utána még mentem 2 kört a pályán. Hát elég keménynek tűnt. A nyomvonal nagyrészt megegyezett a 2 évvel ezelőttivel (akkor indultam itt). Bár volt olyan rész amire rá sem lehetett ismerni, mert kivágták az egész domboldalt beborító erdőt, helyette most "gyönyörű" akácos van. Kicsit még hezitáltam, hogy tényleg szükségem van-e Nekem erre, de azért végül beneveztem. Tesóm szerencsére le tudott jönni értünk, így nem kellett hazatekernünk. Kis regeneráció után észrevettük, hogy bringamosó is van, így szép tisztán vihettük haza a bringákat.
Másnap hajnalban kellett kelni, mert most nem voltam a magam ura. Kösz a fuvart, Tomi! Legalább volt bőven idő elkészülni, bemelegíteni. Nagyon népes 11 fős mezőny gyűlt össze a középtávra. Azért utolsónak csak nem kellene lenni, gondoltam. Az első kör meglepően jól ment, a sípályán sem voltak gondjaim. Persze az eleje már messze volt, de azért volt kit üldözni. Aztán folyamatosan értük utol az előttünk rajtoló U17-eseket. A második körtől hátba csapott Bogdány Ákos a masterek közül, majd innen kisebb-nagyobb szünetekkel még páran ebből a kategóriából. Jó volt, hogy mindig volt ember körülöttem, nem úgy mint a maraton versenyek nagy részében. Az utolsó körben már alig bírtam felrugdalni a sípályán, de azért sikerült. Ebben a körben még leszedtem 2 embert és végül 5. helyen sikerült befutni. Nem is olyan rossz, főleg az időeredményeket elnézve. Régebben ennél sokkal többet szoktam kapni időben és rosszabbul is szoktak esni a CC futamok. Most egy egész normális tempót tudtam tartani. Azért néha megfordult a fejemben, hogy a 2x9 nem kevés-e kicsit nekem CC-hez (27-34 volt a legkönnyebb áttételem), de hát csak erősödni kell még picit :). A futam után még kicsit lazítottam, aztán haza indultam Zalaegerszegre. Ez jobban esett mint a CC verseny :) És szűk 3 óra alatt sikerült is hazaérni. A nap végén összeszámoltam, hogy kb. 7 liter folyadékot ittam meg az összesen ~5 órás bringázás és a kis pihenő alatt, és így is sikerült 3 kilogrammal kevesebbel mérlegelni hazaérkezés után mint reggel. Nem kicsit volt meleg a mai nap. Így elég szép hétvége kerekedett ebből, sok és meglehetősen intenzív terheléssel. Most már az augusztus végi 24 órásra összpontosítok. Addig még egy kicsit "élesedni" kell.

Salzkammer után

Salzkammergut után eléggé elveszett a motivációm, a sok felkészülés kicsit hiábavalónak tűnt. A következő héten lazítottam Siófokon. A fejemet sikerült kiszellőztetni, az biztos. Viszont a folyamatos bulizás nem éppen a legjobb regeneráció volt a szervezetemnek :) Azért erre szükség volt. Gyakorlatilag a nyaralásból visszatérve el is indultam a Balaton Régió maratonon. Vasárnap reggel korán felébredtem és hirtelen felindulásból úgy döntöttem, versenyezzünk. Legalább nem egyedül kellett tekernem. 6. helyen értem be a felnőttek között a végül 50 kilométeresre sikeredett "hosszútávon". Sokáig Sanyival mentem, aztán ő a vége előtt kb. 10 kilométerrel elfáradt kicsit, így lemaradt. Innen még Fityiszt sikerült begyűjtenem. Aztán mikor világossá vált úgy 47km után, hogy itt nem hogy 60, de még csak 50 km is éppenhogy lesz a táv, már nem forszíroztuk, hiszen látótávolságra nem volt senki. Így szép nyugodtan begurultunk.
Augusztus első hétvégéjén újra szerencsét próbáltam a Bükkben. Ez eredetileg nem volt tervben, de aztán frissítőember is akadt (kösz Sanyi, rengeteget számított), meg kedvem is volt, meg mégiscsak ez volt az OB. Nagyon meleg volt, amit nagyon nem szeretek és nehezen is bírom. Az első emelkedőn nem igazán éreztem az erőt, de aztán idővel egyre inkább. Folyamatosan előzgettem szokás szerint. Egyedül Papp Dénes vágott hátba még az első emelkedőn. Nagyon ment a szép új Kona Big Unit bringájával - egy sebességgel. Adott 6p-et a végére. Szép volt, Dénes! A frissítésemmel volt egy kis kavarás, de végülis az Ördögoldal tetején megkaptam a kulacsaim. Köszönöm a Bringabandásoknak! Itt értem utol Noé Balázst, akivel innen gyakorlatilag végig előzgettük egymást. Ő jobban ment lefelé, én meg erősebb voltam felfelé. A répáshutai lefelén sikerült egy szépet perecelnem. A mákom az volt, hogy tudtam még párat korrigálni az esés előtt, így nem 60-nal szántottam fel a köves talajt. Így is elég rossz volt, mert a tenyerem eléggé fájt innen kezdve (meg még a verseny után 1 hétig). Az utolsó 20-25km már maga volt a pokol. Kezdett fejbevágni a meleg. De menni kellett, mert sokan voltak tőlem minimális időkülönbségre, mind előttem, mind mögöttem. Az utolsó erdős részen még 3-4 embert utolértünk. Hozzájuk képest jól haladtunk. Egei Tamást kisegítettem pár kapszulával, mert görcsölve feküdt a pálya szélén és egy középtávos kolléga próbált segíteni rajta. Remélem használt a cucc! A bringaút előtt meglett Lobmayer Balázs is. Noé Balázzsal meccseltem az utolsó kilométereken. Itt már támadott a görcs, de sikerült még megnyomnom a híd utáni füves szakaszt, így abszolútban 20.-ként értem be, ez a felnőttben a 11. helyre volt jó. Pont mint tavaly, viszont most majd' 20 perccel jobb időt mentem és ez a lényeg. Sikerült egy jót versenyezni. Ennyire még sosem hajtottam ki magam maratonon. Olivér odajött a célban gratulálni, de itt még nem nagyon voltam képben. Kellett egy fél óra és egy jó hideg zuhany hogy helyre rázódjak.
Kusz Matyinak sajnos nem sikerült megnyernie az arany GT-t. Ment az élbollyal elég sokáig, de a szerencse nem volt vele. Begyűjtött egy defektet. Nem baj, Matyi, azért sztár voltál :)

Ez aztán tényleg extrém volt

Az év alighanem legemlékezetesebb versenye volt a Salzkammergut Trophy. Csak nem úgy, mint szerettem volna. Ez volt az év egyik fő megmérettetése számomra. Úgy érzem, elég jól sikerült a felkészülésem. Az utolsó pár hét - ami kulcsfontosságú ilyenkor - zökkenőmentesen alakult. Azért a verseny hetében már voltak aggasztó előjelek. Nem tudtam segítőembert keríteni. Ez idegesített a legjobban. Sajnos senki nem ért rá a csapatból, illetve azok közül, akikre rábíztam volna ezt a feladatot. De túltettem magam rajta, és arra koncentráltam, hogy segítség nélkül hogy tudom legjobban megoldani a feladatot. Az időjárás előrejelzés is aggasztott kicsit, hiszen szombatra egész napos esőt jósoltak. Erre felkészültem, amennyire a meglévő ruházatom lehetővé tette (Pearl Izumi Optik Vest, Gore Alp-X shorts, Sealskinz ultralight bike socks), továbbá megfelelő gumikat raktam fel a bringára (Schwalbe Nobby Nic). Többet ezért nem tehettem.
Péntek délutáni érkezésünkkor kezdett el esni az eső (ahogy az időjósok megjövendölték), ami aztán estére elállt. Éjszaka kezdett rá újból. 3 óra körül megébredtem, akkor már elég tisztességesen esett. Időben összekészültem, és Sanyi átvitt Gosau-ból Bad Goisern-be a rajthoz. Itt már rendesen szakadt. Nem aggódtam, úgy gondoltam, hogy ezek a mostoha körülmények még a hasznomra lesznek, hiszen ezért fogja majdnem mindenki feladni.
Elrajtoltunk. Az első hegyen bemelegedtem. Szép nyugisan pörgettem, hisz' még sok volt hátra, tartalékoltam a végére. A vízálló zoknim úgy 50p után már nem volt az. Ez aggasztott. Aztán az első lefelén csonttá fagytak az ujjaim. Itt egyből bevillant, hogy ezt nem kéne erőltetni, mert még legalább 12 órát így nem fogok kibírni. De abban bíztam, csak jobb lesz. Lett is. 30 km-től volt egy kis sík szakasz 500m tengerszint feletti magasságban. Itt újra felmelegedtek az ujjaim. Sajnos a frissítőknél meg kellett állnom töltögetni, ment az idő. Nem a legjobb módszert választottam sajnos. A frissítőpontokon kulacsban felvehető Powerbar-ra kellett volna alapoznom, de előre nem bíztam ebben. Kb. 3ó alatt voltam 40km-nél. Itt már tudtam, hogy nagyjából 15 óra lesz a vége, ami erősen rosszabb annál, amit előre terveztem. Viszont jól éreztem magam, így szép nyugisan haladtam tovább, hogy majd az utolsó 50km-t megnyomom. Altausse-től felfelé aztán piszkosul elkezdett esni. Ahhoz képest eddig csak csöpögött. Minél feljebb mentünk, annál jobban szakadt és persze annál hidegebb volt. A következő lejtőn megint csonttá fagytam. Az emelkedőkön szerencsére sikerült visszamelegítenem magam, mert elég hosszúak voltak. Így volt idő gondolkodni is mászás közben. Mérlegeltem, hogy ki kellene-e szállni vagy nem. Tudtam, hogy ha az életem múlna rajta, akkor végig tudnék menni 15 órát, de annak biztos, hogy kórház lenne a vége kihűlés miatt. HA lett volna segítőm, át tudtam volna öltözni. Továbbá normálisan tudtam volna frissíteni: így már 5-10 percek mentek el egy frissítőállomáson, mert a csökkent képességű ujjaimmal alig tudtam kibányászni a zsebeimből a gélt, szeletet, italport. Így ez már nem verseny volt, hanem túlélőtúra - a tempóm is esett vissza, egyre kevésbé éreztem a lábfejem, hála a lejtőknek. HA jobb felszerelésem van (vízálló kesztyű, tényleg vízálló zokni és vízállóbb mellény), akkor talán nem fázom ennyire. De a sportban nincs HA, így ezeken nem rágtam magam. Ami a kiszállás ellen szólt, hogy Sanyi már nyomja a B távot és Szilvi is mindjárt indul a D-n, így hova szállok ki? Mert átázva lemegyek Bad Goisern-be, ahol nincs senki, akkor tuti tüdőgyulladást kapok. Gosau-ba a szállásra is hiába tekernék le, mert a kulcs sem nálam van. Kiszámoltam, hogy 10 óráig kellene kibírni, akkor már Szilvi biztos végez, aztán majd meglátjuk. Így mentem tovább. 6ó tekerés után a pernecki frissítőnél aztán megeresztettem egy telefont. Sanyi mondta, hogy feladta a B távot, ott melegszik a kocsiban. Nem is kellett több. Levágtam a chipet (kb. huszadszorra sikerült megfelelő nyomást gyakorolnom a csipőfogóra), és legurultam Goisern-be. Vagyis majdnem, mert a bringaúton még 7km tekerés várt rám. Nagy nehezen sikerült átöltözni és felmelegedni a kocsiban. Nem volt egyszerű mutatvány. Itt azért remegtem rendesen. Tudtam, hogy jól tettem, hogy feladtam, de belül nem így éreztem. Később kiderült, hogy lerövidítették a távot hóesés és egyéb szépségek miatt. 130-at kellett volna megtenni. Így megint pöröghetett az agyam a HA-kon kicsit.
Ebből a versenyből is tanultam, úgyhogy egy pillanatra sem bántam meg, hogy kimentem és elindultam. Többet ultratávra segítő nélkül soha, illetve tökéletesíteni kell még a ruhatáram.
Gratulálok azoknak, akik végignyomták!
Szilvi legalább végig tudott menni a D távon, ügyes volt. Még összefutottam Blazsó Marcival, akinek ellopták a bringáját.
Vasárnapra gyönyörű verőfényes napsütésre ébredtünk és ilyen szép időben tettük meg a hazafelé vezető utat. Egyszer sem jutott eszembe, hogy miért nem tegnap volt ilyen idő. Nekem most egy kis pihenés következik. Legközelebb valószínűleg a Bükk Maratonon próbálkozom, de addig még lehet eső, lehet hó :)

Go Lance!

Nagyon szurkolok az öregnek, hogy csapjon oda. Részben miatta is kezdtem el bringázni. Még US Postal mezt is vettem anno, ami a mai napig megvan. Az első időfutamon kicsit előbbre vártam, de így is nagyot ment - durva, ahogy ezek a srácok nyomják. Ma nagyon rutinosan tette a kereket, és ezzel fel is jött a 3. helyre. Holnap csapat időfutam, aztán majd a hegyekben meglátjuk. Jó kis Tour (lesz) ez!

Most nap mint nap lehet versenyt nézni, ez még jobban motivál az edzéseken. Szűk 2 hét és Salzkammergut. Oda kell csapni Nekem is :) Meg Sanyinak is a 100-ason - sokat erősödött. Készülünk.

Minden elkopik egyszer

Leginkább a láncok. Ezt kb. 6 hetente kell cserélnem mtb-n. Idén azt játszom, hogy ha beleesik a láncnyúlás-mérő 0,75-ös fele rendesen, akkor cserélem. Így már a 3. láncot sikerül használnom egy XT sorral. XTR racsnin tavaly már a második lánc is ugrott, úgyhogy azt többet nem használok. Hacsak meg nem szponzorálnak vele. Tehát nem :)

Viszont most nem a láncot cseréltem, hanem az X.0 markolatváltón a markolatot. Cirka 2 év használat után kopott el ennyire.

Már volt egy kis holtjáték is. Szerencsére (persze nem itthon) sikerült beszereznem az új markolatváltó árának kb. feléért a két darab markolatot, amihez új rugók is jártak. A szétszedésnél kell kicsit vigyázni, mert a teljes cucc műanyag - nem véletlenül ilyen könnyű.

Itt láthatjátok a szép új gripkót, ami újra ugyanolyan tökéletesen teszi a dolgát mint új korában. Feldobtam egy pár Ergon GR2-S Leichtbau markolatot is. A jobb tenyerem pár óra montizás után mindig megfájdult. Teszteltem egy GP1-es verziót, és nagyon bejött. Szarv nélküli volt, így fogást sem igazán tudtam változtatni, de nem is hiányzott. Miután 2x4ó-t terepeztem ezzel, meg is született a döntés. Hosszútávú tapasztalatokról majd beszámolok.

Végül ismét befigyelt egy fékbetét csere is. Ezek az itthon újabban kapható Avid fékpofák (organic pad, aluminium backed) irtózatosan kopnak. Persze így többet vesz belőle a user. Vissza kellene térnem a szinteres verzióhoz. Ezzel persze nincs vége az amortizációnak :) Az egyik fékkaromban elkopott a nyomáspontállító worm-gear drive egyik része (pedig annyit nem is tekergettem), illetve az "új" rugóstag sem úgy működik, ahogy kellene. Dolgozom az ügyön. Kellene még egy-két bringa :)

Az első alkalom...

...hogy UST-vel defektet kaptam. Persze tüskék, kisebb vágások már eddig is voltak, de azokat a lötty megfogta. A ma reggeli edzésről hazafelé tekerve - kb. 15 percre Zeg-től - éreztem, hogy fura a bringám hátulja. Egyből tudtam. Összeszedtem valahol egy jó nagy szeget, ami kellően hosszú volt ahhoz, hogy a vége kidörzsölje belülről a gumi oldalfalát. Ezt nem tudta eltömni a lötty. Ahol a szeg bement a futófelületen, ott nem volt probléma :) Jó ideje ott pihent a tartalék latex belső a nyeregtáskámban. Utoljára még jó volt (bár volt rajta 4 folt), de ennek már kb. 2 éve. Nem is ellenőrizgettem nagyon, beraktam és kezdtem pumpálni. De nem akart felfújódni. Kiszedtem és alaposabb átvizsgálás után láttam, hogy ahol össze volt hajtva, két helyen is centis lyuk tátong rajta. Na, ezzel sem megyek haza, gondoltam. Szerencsére Szabi ki tudott értem jönni kocsival és megmentett. Köszönöm. Beszereztem egy új latex belsőt és védő csomagolásban elsüllyesztettem a nyeregtáskámba :) A külsőt (3 hetes Racing Ralph) pedig megpróbálom megragasztani. MINDENT ellenőrizni kellene időnként.

Crosskovácsi maraton - 2009.06.13

Bár az előzetes tervekben nem szerepelt, azért gondoltam jó lesz megnézni, fejlődtem-e valamit a maraton versenyeken.

Tomival és Andrissal vágtunk neki a Zeg-Bp bemelegítő maratonnak péntek este, ugyanis itthon szokatlan módon szombaton volt a verseny. Időben sikerült este lefeküdni és reggel felkelni is. Meg nevezni és bemelegíteni is. Gondoltam is, hogy biztos lesz valami gubanc. Nem lett. Az elején próbáltam nem bekezdeni. Pulzust is figyeltem, de inkább érzésre mentem. Mentek el szépen az emberkék a felvezető körön már a középtávról is. Nem baj, gondoltam, majd úgyis megfogom akinél erősebb vagyok. Az elején nem igazán akartak forogni a lábaim, de azért nem esett annyira rosszul. Úgy másfél óra után kezdtem bemelegedni igazán. Telkin kaptam a frissítőm - köszi Barna, sokat számított. Itt még láttam Papp Dénest, aki ss-sel nyomta. Az emelkedőn aztán úgy távolodott, hogy ihaj. Gondoltam, azért utol kéne érni a végére. Nem sikerült, 3p-et rám vert. Nem semmi teljesítmény. Gratula! Innen aztán folyamatosan előzgettem vissza a versenytársakat (középtávosokat is). Kezdtem érezni az erőt, de azért még tartalékoltam. Az első körről hamarabb beértem mint számítottam, jó gyors volt a pálya. Újabb frissítő, aztán irány a második körre. Itt mentem, amit bírtam. Legalább ugyanolyan tempóban sikerült abszolválni az összes emelkedőt mint az első körben. Nagyon jó érzés volt, folyamatosan szedtem le a befáradt sporttársakat. A lejtőkön most már jobban tudtam engedni, hisz az első körből ismertem már a pályát. Sokat számított volna egy pályabejárás az első körön. A végén utolértem Vock Balázst, de lesprintelt. A lábaim már nem bírtak volna többet, a végén görcshatáron voltam igencsak. (Nem szabad többet a kocsiban felejtenem a csoda ásványianyag tablettákat :)). Sokadik lettem szokás szerint, de az időmmel meg vagyok elégedve, főleg a köridős eredménylistát elnézve.

A többieknek összejött a jó helyezés is. Tomi 4. lett a rövidtávon, Andris 2. középen. Szép volt!

Próbálkozom

Mindig is ki szerettem volna próbálni, hogy milyen lehetőségek vannak a nagy ingyenes blogger site-okon. Ezért most - lehet, hogy csak egy rövid ideig - itt folytatom a korábban a csapatom honlapján kezdett blogbejegyzéseimet.