Sikerült megnyerni a Crosskovácsi Maraton középtáv felnőtt férfi kategóriáját :) Ez többek között Nekem is elég meglepő volt.
A Mátrabérc után úgy döntöttem, hogy az izületeim kímélése érdekében, hogy még sokáig tudjak futni, visszaveszek a terhelésből, és csak heti 1-2 alkalommal fogok futócipőt húzni. Viszont a montizáshoz megjött a kedvem már a vonyarci edzőtáborban április elején, így azt találtam ki, hogy megpróbálok felkészülni az XCO OB-ra a másodosztályban. Ez most hazai pályán lesz, így duplán jó lenne egy nagyot menni - persze csak ha nem lesz sár :) Idén nincs olyan sok kilométerem mint kellene, de ekkora távhoz elég kell hogy legyen az állóképességem. Viszont gyorsulni kell, olyan tartományokban edzeni, amiket az elmúlt években nem gyakoroltam. Olivér is rábólintott, és helyenként bizony igencsak kemény edzésnapokat írt - legalábbis Nekem kemény volt.
Első tesztversenyként a Crosskovácsi középtávot néztem ki, hogy lássam mennyit ért a másfél hónap "gyorsítás", és számít-e valamit hogy a korábbi versenysúlyomnál könnyebb vagyok 2-2.5 kg-mal. Sanyival és Tomival péntek délután leutaztunk és elfoglaltuk pazar szállásunk. Nagyon jó volt, hogy a verseny reggelén 9-kor keltünk ki végül az ágyból a 10:30-as rajthoz :) Sokat nem melegítettünk, úgyis állni kell a rajtban jó pár percet, és inkább próbáltunk jó helyre beállni. Ez egész jól sikerült is. Rajt után próbáltam a mezőny elejében helyezkedni, hogy terepre fordulva ne akadályozzanak olyan sokan. Az első emelkedőn a pulzus az egekben, a tetőn kicsit vissza is vettem, mert úgy láttam hogy azért ez az intenzitás végig nem fog menni, így inkább megyek saját tempót. Páran elmentek még a kastélyparkból kivezető részen, de nem izgattam magam, mások már itt elfáradtak. Közben folyamatosan értük utol az előttünk 2 perccel rajtoló hosszútávosokat, így mindig volt valaki látótávolságban ami plusz motivációt adott. A síkabb részeken igyekeztem jó emberre rakni a kereket, és kicsit pihenni - bár ez nagyon azért nem sikerült. A Kutya hegyre felfelé értem utol Sanyit. Azt hittem, előbb meglesz, de utána mondta, hogy Ő is bekezdett :) Tájékoztatott hogy szerinte az első 15-ben vagyok, úgyhogy menjek csak. Telki előtt Vizdi ért utol lefelé, próbáltam menni vele, ellesni Tőle a trükköket. A budejenői frissítő után egy meredek aszfaltos emelkedőn mentünk ki a városból, itt döntöttem úgy, hogy na akkor innen tényleg elkezdek menni amit bírok. Anna-lakig Vock Balázst értem utol, és a Nagy kopaszra már full gázon mentem. A tetőre megfogtam a Cser Gábor, Ibrányi Attila kettőst, és igyekeztem is otthagyni őket. Gábor jött velem, és jó darabig húztuk egymást. Úgy éreztem, hogy jól haladunk, de fogalmam sem volt hogy hányadik helyen vagyunk. Gábor szerint elég elől voltunk - igaza volt :) Végül Ő is leszakadt rólam, és a célig még pár embert sikerült beelőznöm a különböző távokról. (Utólag visszaemlékezve itt szedtem le Soltész Gábort is, aki mint később kiderült, addig vezette a felnőtt kategóriát). Beértem a célba, eléggé elfáradtam. Kicsit kifújtam magam, aztán jött Tomi - aki 6. lett rövid távon a felnőttek között - és mondta hogy jó elöl jöttem be. Megbeszéltük, hogy milyen jó is ez a középtáv Nekem, mert nem kell tartalékolnom úgy mint a hosszún, ahol valószínűleg túl óvatosan szoktam kezdeni. Elmentünk rendbeszedni magunkat, és később visszamentünk megnézni az eredményeket. Ekkor derült csak ki számomra, hogy első lettem, abszolútban pedig hatodik. Tomi szidott is, hogy most miattam kell ittmaradni tovább, pedig úgy számítottuk hogy Sanyi lesz a "bűnös", aki még ekkor kint volt a hosszún :) Nem mondom, jó érzés volt a dobogó tetején állni. Talán még jobb lett volna ha legalább a verseny vége felé tudom hogy mi az ábra. Mondjuk így legalább nem tudtam elizgulni :). Végre ez is összejött, éppen amikor egyáltalán nem számítottam rá, csak bringáztam egy jót. Hiába, Mika is megmondta, hogy "Relax, take it easy"...
