2011 nem a bringázásról fog szólni Nálam. Legalábbis nem a versenyzésről. Tavaly kicsit sok(k) volt - na nem az edzés, hanem a körülmények. Nem akarom boncolgatni a múltat, sokat okultam belőle. A 2010-es szezon után majdnem 3 hónapig nem is ültem bringán. (A montim még most sincs üzemképes állapotban :)). A pihenőidőben már gondolkoztam a 2011-es lazább szezonon, új kihívásokat keresve. Úgy terveztem, hogy összerakok egy 29er SS-t, és azzal indulok pár maratonon. Meg 1-2 ultrán terveztem indulni. Azóta kicsit átalakultak a dolgok. (Megj.: vicces, hogy amikor 2006 végén először gondoltam arra, hogy összerakok egy 29er bringát, a környezetemben mindenki (kivéve Sanyit) hülyének nézett, ma pedig már boldog-boldogtalan nagykerekűt hajt - Nekem meg még mindig maradt terv szinten).
Nagy baj van velem, akármiről is legyen szó, vagy normálisan tudom csinálni vagy sehogy - "csak úgy valahogy" nem megy. Így rövidebb távú célokat kezdtem kitűzni magam elé. Először volt, hogy készüljünk fel akkor a szilveszteri maratonra normálisan, döntsem meg a korábbi PB-met, fussak 3:30-on belül. Ez sikerült. Közben eléggé megtetszett a futás. Magával ragadott az egyszerűsége. Csak én vagyok és a terep. Ha én nem romlok el, akkor tudok tovább menni. A bringa után valahogy felszabadító volt. Hiába van sár, nem kell másik külsőt felraknom, nem aggódom hogy mennyire kopik a lánc és a fogaskeréksor, hogy mennyi csumma gyűrődik be a teleszkóphoz, rugóstaghoz, forgópontokhoz, mi megy már megint tönkre. Csak leverem a sarat a cipőről és kész. Egyre többet futottam terepen és már nézegettem milyen terepfutó-versenyre vagy teljesítménytúrára fogok ellátogatni. A múltkori bejegyzés végén tervezett Terep Ultra Kupa rövidtávú sorozat első versenyét, a Téli Margita Maratont már le is futottam. Erről fog szólni a post többi része.
Rajtam kívül Szilvi és Matyi is hasonló "agybajjal" küzd, így szerencsére nem egyedül kellett a Gödöllői-dombságba utaznom. Remek szállásunk volt, a rajt/cél-hoz csak pár percet kellett gyalogolni. Este még olvasgattuk az itinert, nézegettük a térképeket és megterveztük hogy ki hol fog eltévedni. Matyinak sikerült is, meg lehet hogy Nekem is egy kicsit. Persze Szilvi, aki a legjobban félt, nem tévedt el :) Reggel úgy nézett ki, hogy elég cudar idő lesz, a korábbi eső után elkezdett fújni a szél, igen kellemetlenül. Sikerült is kicsit túlöltöznöm, de ezzel nem voltam egyedül - Ádám a rajt után nem sokkal megállapította, hogy Ő is így járt. Ugyanis kisütött a nap, és hiába volt mindössze plusz néhány fok, sokkal melegebbnek érződött. Edzői utasításra szigorú pulzuskontroll alatt tartottam magam - kivéve a tényleg meredek saras emelkedőket. Kellett 2 ellenőrzőpont, mire megszoktam, hogy itt bizony pecsételtetni kell. Lubics Szilvinek köszönöm hogy a második pontnál szólt, mert ott úgy elfutottam volna tovább hogy ihaj. Vagyis el is futottam, csak nem fordultam volna vissza :) Utána már időben sikerült előkészítenem a papírt, amit a végén már kézben kellett vinnem, mert a testemből távozó irtózatos mennyiségű izzadtság hatására kezdett szétfoszlani a hátizsák zsebében :) Könnyedén haladtam. A síkabb részeken nem is nagyon értem utol senkit, a néhány meredekebb szakaszon sikerült mindig kicsit felfejlődnöm. Szinte végig voltak a közelemben futó- vagy túrázó társak, így sosem éreztem magam egyedül, könnyebben repült az idő. Ráadásul így annyira nem is kellett nézegetnem a jelzéseket, általában csak mentem a többiek után. Domonyvölgy után aztán újra megelőztem pár korábban már lehagyott emberkét, volt aki kérdezte is hogy vajon eltévedtem-e. Így utólag sem tudom erre a választ. BollaG-nek hála volt Nálam egy Garmin 705, amire rátöltöttem egy trackabee-ről lehúzott track-et, és az alapján jó úton mentem. Lehet hogy a TT útvonal nem teljesen volt ugyanaz mint a futóverseny? Vagy idén valami változott? Ha valaki tudja ezt, felvilágosíthatna :) A footpod szerint 40.56 km-t futottam. Végülis mindegy. Domonyvölgyig elég sok helyen volt sár, utána én már csak 1 részre emlékszem a sárga jelzésen, ahol ez némileg nehezítette a haladást, de igazán nagy problémát szerintem sehol sem jelentett. Gödöllőre visszatérve azért már vártam a végét, főleg hogy lazítani sem szabadott, mert mindig voltak akiket utol akartam érni vagy akik elől menekültem. Végül 3:37:22-vel sikerült finiselni, ami a 21. helyre volt itt jó. Nagyon tetszett a verseny. Ahogy a kerékpározásban, itt is a terep a nekem való, nem szeretem az aszfaltot, sokkal inkább az erdei ösvényeket. A többiek is osztották ezt a véleményt, így biztos ők is futnak még idén párszor hasonló rendezvényen. Hazafelé megfogadtuk, hogy többet verseny után sem ehetünk a Mekiben, az a kaja még ilyenkor sem tesz jót. Matyi, Te akkor már kiszálltál, de itt értesítelek róla :)
Jó, hogy ebben a szakágban teljesen újonc vagyok, így semmi teljesítménykényszerem nincs még, pl. hogy kiket kellene megelőzni, nem ismerem még a társakat. Így tényleg csak magammal versenyeztem. Úgy érzem, hogy most elindultam egy másik úton, ahol még nagyon sok mindent tudok tanulni. Izgalmas lesz. Meg is van a nagy terv a tavaszra: lefutni a Mátrabércet. Durva lesz. Addig pedig bő 2 hét múlva Göcseji Galopp, majd március végén Camelbak Vértesi Terepmaraton. A továbbiakon majd utána gondolkozom. Mindjárt itt a tavasz, tessék mozogni, sportolni!
u.i.: Azért ne aggódjon senki, nem utáltam meg a bringázást, most is a heti edzésadagom kb. felét biciklizés teszi ki, amit nagyon élvezek.
