Legutóbbi írásom óta 2 versenyt is sikerült abszolválni.
Április utolsó hétvégéjén a Kürtös Kupán indultam Gyenesdiáson. Kellett azért egy CC verseny is így a szezon elején, hadd lássam sikerült-e gyorsulnom valamit tavalyhoz képest. Az előkészületek most szinte tökéletesre sikeredtek. Ebben nagy szerepet játszott, hogy közel volt a verseny és kora délután volt a rajt, nem reggel :) Így kipihenten érkeztem a helyszínre és volt idő bőven elkészülni és bemelegíteni. Sanyival és Zsével tekertünk 1 órát a környéken. A montis Powertap-nek is ez volt az első éles bevetése. Egész sokan indultunk a 6 körös futamon. A rajt után próbáltam nem nagyon lemaradni mint tavaly, nehogy az első emelkedőn ismét leszálljon előttem valaki. Ez kb. sikerült is. A szánkópályán azért elengedtem a rakétákat, főleg amikor megláttam hogy milyen wattot kellene leadni, hogy menjek velük :) Aztán már ennek az emelkedőnek a tetejére kifogyott pár emberből a kraft, így innen indult a szokásos forgatókönyv, kezdtem leszedni a sporttársakat. Kicsit erőszakosabbnak kellett volna lennem helyenként, és még a lefelék előtt megelőzni egyeseket, hogy ott ne ragadjak be mögéjük és veszítsek értékes másodperceket. Csak ehhez nem igazán volt erőm :) Lassan megfogtam a csapatból Zsét, aztán Sanyit is. Az utolsó körben Tomihoz is elég közel kerültem, de nem maradt bennem annyi, hogy utol is érjem, ráadásul az utolsó emelkedőn ügyesen odalépett még neki. Így abszolútban a 7. helyen sikerült célba érni, a tavalyinál 8 perccel jobb idővel. Ebben sokat segített, hogy most nem görcsöltem be. Az utólagos elemzés alapján egész jól beosztottam az erőm, CC-n jelenleg ennél több nem telik tőlem. Verseny után rövid beszélgetés a csapattársakkal, aztán Sanyival még elmentünk tekerni pár órát, aminek a végére enyhe eléhezés következett be Nálam. Ezen a keszthelyi Donatello pizzériában segítettünk. Baluék ismét remek versenyt szerveztek, jövőre ugyanitt!
Május elején az osztrák TopSix maraton sorozat első állomására látogattunk Sanyival és Szilvivel. Az odafelé vezető úton pár helyen belefutottunk igen erős esőzésbe, ez előre vetítette, hogy nem fog porzani a pálya. Így is lett. Biztonság kedvéért még péntek éjszaka esett egy adag. Így szombaton a hátsó kerék csere mellett döntöttem (gyorsabb volt mint külsőt cserélni :)), mert Fast Trak-et ide kevésnek ítéltem, utólag lehet hogy elég lett volna. Így megismerkedhettem a Powertap fejegység csak pulzusmérőként való használatával. Sanyival még nagyjából bemelegíteni is volt időnk a 10 órás rajt előtt. A pályát nagyjából ismertem tavalyról, de azért most kicsit változtattak rajta, többek között máshol volt a rajt-cél. Rajtra készülődve még váltottunk pár szót a többi magyarral. Dénes, Fityisz és Berkes Jani a Meditech-ből már szinte törzsversenyzők itt. Rajt után rövid lejtő, aztán kezdődhetett is az első komoly mászás. Talán ez volt a legkomolyabb. Sanyi mögött szambáztam 20-30 másodperccel. Már itt szépen leszedtünk pár embert. A Jauerling DH-n meglepődve tapasztaltam, hogy most inkább engem tartanak fel mint én a többieket. Ez tavalyhoz képest mindenképp pozitív. Lehet csak a sár miatt volt. A második hegy tetejére utolértem Sanyit, miközben pár helyet megint feljebb jöttünk. Itt értem utol Fityiszt is. Aztán lefelé elnéztem egy kanyart, így megint értékes időt veszítettem. Itt már kezdtem bemelegedni (időben, mi?), de a görcsök is kezdtek valahogy megtámadni. Ásványi anyag bogyó persze a kocsiban - fasza. Valószínűleg kicsit több gönc volt rajtam mint kellett volna, de reggel még úgy nézett ki hogy esni fog, most meg kezdett kisütni a nap helyenként. Az első kör végére megfogtam Sanyit. A második körben próbáltam ugyanolyan lendülettel menni mint az elsőben. A karmelegítőm, nadrágom már tiszta só volt, kezdtem aggódni. Azért nagyjából sikerült a tempóm tartani. Egy sráccal kerülgettük egymást - vele az első emelkedő óta "meccseltem". A második lerövidített emelkedőn utolértem Dénest is, aki mint mondta bekezdett az elején. A tavalyi bergsprint-nél bele kellett tolnom a második körben, mert tuti begörcsöltem volna. Így is majdnem. Még pár embert biztos megelőztem, de itt már nem nézegettem hogy ki középtávos és ki megy a hosszún. A végén épphogy befértem 4 óra alá (és az eredménylista első oldalára). Kiderült hogy master-ben értékeltek. Azt nem tudom hogy az 1982-ből hogy lett 1980 :). Az eredményen pedig utólag nem is tudnak változtatni. Na, mindegy. Sanyi csak 5 perccel maradt el tőlem. Azért az osztrákok durván küldik, el sem bírom képzelni hogy a győztes Soukup hogy ment 3 órát :D
A görcs mellett a célba érkezés után jött a másik probléma, hogy Szilvinek adtuk a kocsikulcsot, hogy majd előttünk ér be a középtávról. Aha... Kész csoda, hogy nem fáztunk meg. Azért Ő is ügyesen végigküzdötte magát. Ez a verseny sokkal jobban esett mint a szlovák Kaktus Bike, hazafelé úton nem is voltam fáradt. Kicsit jobb képet kaptam arról hogy hol is tartok, min kell javítani. Legközelebb valószínűleg a gyöngyösfalusi 10 óráson indulok, ha lesz.
