Az utóbbi időben kicsit nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna. Motivációm is rendesen alábbhagyott - elmaradt a 10 órás verseny (tipikus hülye magyar történet), meg úgy nézett ki, hogy idén kútba esik a Salzkammergut Trophy-n indulás. Ez utóbbi megoldódni látszik, így újból sikerült nekidurálnom magam az edzéseknek. Legjobb edzés a verseny, így a június 13-i Balaton Bike Fest keretében megrendezett maraton versenyen indultam. Ez nagyjából jó szintmérő lesz gondoltam, meglátom sikerült-e erősödnöm idénre a többiekhez képest, hiszen 2010-ben még nem mentem maratonon itthon.
Szombaton reggel Tomival utaztunk Balatonfüredre jó hangulatban. Úgy volt eredetileg, hogy a CC versenyen is indulunk, de Tomi az előző napi pályabejárás során szerzett tapasztalatai alapján ezt elvetettük. Miután elfoglaltuk a pöpec szállásunk, kimentünk megnézni a CC futamot, meg szurkolni az induló csapattársaknak. A pálya szánalmas volt. Lekaszáltak egy rétet, amin volt pár hupli. Jó, hogy nem indultam. Takival is összefutottunk, ki is elemeztük a látottakat :) Az elit futamot nem vártuk meg, visszamentünk pihenni inkább a szállásra. A délután további része tv-zéssel (foci VB, Dauphine Libere király etap), alvással, evés-ivással telt. Este még elmentünk egyet vacsorázni, aztán szunya.
Vasárnap gördülékenyen mentek az előkészületek. Minden időben. Csak Szabiék késtek kicsit a tervezetthez képest. Kösz a frissítést, még egyszer! Aztán kiderült, hogy még korán is jöttek, meg mi is, mert a rajt csúszik fél órát. Mert sokan reggel akartak nevezni, a pénzt meg be kellett szedni. (Még jó hogy mi szombaton beneveztünk, ami kb. 20 perc alatt sikerült is) Benyomtuk a légkondit a kocsiban, beültünk, és nagyjából ez volt a bemelegítés. Nem akartunk a tikkasztó hőségben már előre dehidratálódni. A rajthoz valahogy beszólítottak az elsők között. Rajt után persze fokozatosan kerültem egyre hátrébb, mindenki nyomta mint a fene. Pulzus kicsit magas volt, de azért nyomtam én is. Kezdtem előzgetni. Néha megnéztem az átlag wattot is. Huuha, sok lesz ez, gondoltam. De a gondolatot tettek nem követték, és ugyanúgy mentem tovább. Sorban hagytam le olyan embereket, akiket korábban nem is szoktam látni (Tordai Csaba, Vizdi, Halász Robi, Kis Józsi, Böhm Lajos). Dénessel kerülgettük egymást - az emelkedőkön nagyon ment az egysebességes géppel. 75 km-ig nem is volt gond. Utolértem Sanyit is, aki már kezdett dögrováson lenni. Itt már én is kezdtem furán érezni magam. De gondoltam, innen már nem sok van hátra, csak kibírom. Hát persze :) Frissítettünk, akkor elment Dénes, akit hamarosan utolértem, Sanyi itt nem tudott jönni velem, pedig master-ben Neki akartam segíteni :) Aztán elért a vég. Azt már láttam, hogy a meleg és a kezdeti nagyobb tempó miatt a teljesítményem nincs ott mint az első körben, de azért bírtam menni még. Egészen addig, amíg szinte egyszerre begörcsölt mindkét combom. Itt már nem csak tekerni, járni is alig bírtam. Dénes vissza is előzött. Valahogy még felkapaszkodtam rá, de egyszerűen nem tudtam erőt kifejteni, szinte csak gurulni. Felért Sanyi is, aztán betámadta őt is a görcs, így Neki is meg kellett állnia. Nagy nehezen Dénessel bevánszorogtunk a célba. Sanyi majdnem felért megint (gratula a master1 2. helyhez!), meg kis híján leszedtek a korábban megelőzött sporttársak is. Hát igen, hiába tudom hogy mit kellene csinálni, ha nem azt teszem. Az utolsó 1-1.5 óra akkora szenvedés volt, hogy az nem igaz. Vissza kell térnem a korábban alkalmazott és bevált taktikámhoz. A pálya amúgy elég nyomatós volt, technika 0. A sok lankás emelkedő, lejtő, és közel sík szakasz miatt feküdt Nekem. Nagyon meredek emelkedő hiányában nem volt hátrány a 74 kg-s testsúlyom, az Epic pedig nagyon jó volt a köves szakaszokon (fel, le, síkon), ahol ülve nyomhattam, amíg sokan pattogtak jobbra balra.
Összességében maga a verseny Nekem tetszett, viszont a körítés beárnyékolta ezt. Az eredmények hiánya minden határon túlmegy szerintem. Még jó hogy Tomira hallgattam, így hazaindultunk időben és nem akartuk megvárni az eredményhirdetést.
A fotóért köszönet az X-iontnak.
