Ez aztán tényleg extrém volt

Az év alighanem legemlékezetesebb versenye volt a Salzkammergut Trophy. Csak nem úgy, mint szerettem volna. Ez volt az év egyik fő megmérettetése számomra. Úgy érzem, elég jól sikerült a felkészülésem. Az utolsó pár hét - ami kulcsfontosságú ilyenkor - zökkenőmentesen alakult. Azért a verseny hetében már voltak aggasztó előjelek. Nem tudtam segítőembert keríteni. Ez idegesített a legjobban. Sajnos senki nem ért rá a csapatból, illetve azok közül, akikre rábíztam volna ezt a feladatot. De túltettem magam rajta, és arra koncentráltam, hogy segítség nélkül hogy tudom legjobban megoldani a feladatot. Az időjárás előrejelzés is aggasztott kicsit, hiszen szombatra egész napos esőt jósoltak. Erre felkészültem, amennyire a meglévő ruházatom lehetővé tette (Pearl Izumi Optik Vest, Gore Alp-X shorts, Sealskinz ultralight bike socks), továbbá megfelelő gumikat raktam fel a bringára (Schwalbe Nobby Nic). Többet ezért nem tehettem.
Péntek délutáni érkezésünkkor kezdett el esni az eső (ahogy az időjósok megjövendölték), ami aztán estére elállt. Éjszaka kezdett rá újból. 3 óra körül megébredtem, akkor már elég tisztességesen esett. Időben összekészültem, és Sanyi átvitt Gosau-ból Bad Goisern-be a rajthoz. Itt már rendesen szakadt. Nem aggódtam, úgy gondoltam, hogy ezek a mostoha körülmények még a hasznomra lesznek, hiszen ezért fogja majdnem mindenki feladni.
Elrajtoltunk. Az első hegyen bemelegedtem. Szép nyugisan pörgettem, hisz' még sok volt hátra, tartalékoltam a végére. A vízálló zoknim úgy 50p után már nem volt az. Ez aggasztott. Aztán az első lefelén csonttá fagytak az ujjaim. Itt egyből bevillant, hogy ezt nem kéne erőltetni, mert még legalább 12 órát így nem fogok kibírni. De abban bíztam, csak jobb lesz. Lett is. 30 km-től volt egy kis sík szakasz 500m tengerszint feletti magasságban. Itt újra felmelegedtek az ujjaim. Sajnos a frissítőknél meg kellett állnom töltögetni, ment az idő. Nem a legjobb módszert választottam sajnos. A frissítőpontokon kulacsban felvehető Powerbar-ra kellett volna alapoznom, de előre nem bíztam ebben. Kb. 3ó alatt voltam 40km-nél. Itt már tudtam, hogy nagyjából 15 óra lesz a vége, ami erősen rosszabb annál, amit előre terveztem. Viszont jól éreztem magam, így szép nyugisan haladtam tovább, hogy majd az utolsó 50km-t megnyomom. Altausse-től felfelé aztán piszkosul elkezdett esni. Ahhoz képest eddig csak csöpögött. Minél feljebb mentünk, annál jobban szakadt és persze annál hidegebb volt. A következő lejtőn megint csonttá fagytam. Az emelkedőkön szerencsére sikerült visszamelegítenem magam, mert elég hosszúak voltak. Így volt idő gondolkodni is mászás közben. Mérlegeltem, hogy ki kellene-e szállni vagy nem. Tudtam, hogy ha az életem múlna rajta, akkor végig tudnék menni 15 órát, de annak biztos, hogy kórház lenne a vége kihűlés miatt. HA lett volna segítőm, át tudtam volna öltözni. Továbbá normálisan tudtam volna frissíteni: így már 5-10 percek mentek el egy frissítőállomáson, mert a csökkent képességű ujjaimmal alig tudtam kibányászni a zsebeimből a gélt, szeletet, italport. Így ez már nem verseny volt, hanem túlélőtúra - a tempóm is esett vissza, egyre kevésbé éreztem a lábfejem, hála a lejtőknek. HA jobb felszerelésem van (vízálló kesztyű, tényleg vízálló zokni és vízállóbb mellény), akkor talán nem fázom ennyire. De a sportban nincs HA, így ezeken nem rágtam magam. Ami a kiszállás ellen szólt, hogy Sanyi már nyomja a B távot és Szilvi is mindjárt indul a D-n, így hova szállok ki? Mert átázva lemegyek Bad Goisern-be, ahol nincs senki, akkor tuti tüdőgyulladást kapok. Gosau-ba a szállásra is hiába tekernék le, mert a kulcs sem nálam van. Kiszámoltam, hogy 10 óráig kellene kibírni, akkor már Szilvi biztos végez, aztán majd meglátjuk. Így mentem tovább. 6ó tekerés után a pernecki frissítőnél aztán megeresztettem egy telefont. Sanyi mondta, hogy feladta a B távot, ott melegszik a kocsiban. Nem is kellett több. Levágtam a chipet (kb. huszadszorra sikerült megfelelő nyomást gyakorolnom a csipőfogóra), és legurultam Goisern-be. Vagyis majdnem, mert a bringaúton még 7km tekerés várt rám. Nagy nehezen sikerült átöltözni és felmelegedni a kocsiban. Nem volt egyszerű mutatvány. Itt azért remegtem rendesen. Tudtam, hogy jól tettem, hogy feladtam, de belül nem így éreztem. Később kiderült, hogy lerövidítették a távot hóesés és egyéb szépségek miatt. 130-at kellett volna megtenni. Így megint pöröghetett az agyam a HA-kon kicsit.
Ebből a versenyből is tanultam, úgyhogy egy pillanatra sem bántam meg, hogy kimentem és elindultam. Többet ultratávra segítő nélkül soha, illetve tökéletesíteni kell még a ruhatáram.
Gratulálok azoknak, akik végignyomták!
Szilvi legalább végig tudott menni a D távon, ügyes volt. Még összefutottam Blazsó Marcival, akinek ellopták a bringáját.
Vasárnapra gyönyörű verőfényes napsütésre ébredtünk és ilyen szép időben tettük meg a hazafelé vezető utat. Egyszer sem jutott eszembe, hogy miért nem tegnap volt ilyen idő. Nekem most egy kis pihenés következik. Legközelebb valószínűleg a Bükk Maratonon próbálkozom, de addig még lehet eső, lehet hó :)

Go Lance!

Nagyon szurkolok az öregnek, hogy csapjon oda. Részben miatta is kezdtem el bringázni. Még US Postal mezt is vettem anno, ami a mai napig megvan. Az első időfutamon kicsit előbbre vártam, de így is nagyot ment - durva, ahogy ezek a srácok nyomják. Ma nagyon rutinosan tette a kereket, és ezzel fel is jött a 3. helyre. Holnap csapat időfutam, aztán majd a hegyekben meglátjuk. Jó kis Tour (lesz) ez!

Most nap mint nap lehet versenyt nézni, ez még jobban motivál az edzéseken. Szűk 2 hét és Salzkammergut. Oda kell csapni Nekem is :) Meg Sanyinak is a 100-ason - sokat erősödött. Készülünk.

Minden elkopik egyszer

Leginkább a láncok. Ezt kb. 6 hetente kell cserélnem mtb-n. Idén azt játszom, hogy ha beleesik a láncnyúlás-mérő 0,75-ös fele rendesen, akkor cserélem. Így már a 3. láncot sikerül használnom egy XT sorral. XTR racsnin tavaly már a második lánc is ugrott, úgyhogy azt többet nem használok. Hacsak meg nem szponzorálnak vele. Tehát nem :)

Viszont most nem a láncot cseréltem, hanem az X.0 markolatváltón a markolatot. Cirka 2 év használat után kopott el ennyire.

Már volt egy kis holtjáték is. Szerencsére (persze nem itthon) sikerült beszereznem az új markolatváltó árának kb. feléért a két darab markolatot, amihez új rugók is jártak. A szétszedésnél kell kicsit vigyázni, mert a teljes cucc műanyag - nem véletlenül ilyen könnyű.

Itt láthatjátok a szép új gripkót, ami újra ugyanolyan tökéletesen teszi a dolgát mint új korában. Feldobtam egy pár Ergon GR2-S Leichtbau markolatot is. A jobb tenyerem pár óra montizás után mindig megfájdult. Teszteltem egy GP1-es verziót, és nagyon bejött. Szarv nélküli volt, így fogást sem igazán tudtam változtatni, de nem is hiányzott. Miután 2x4ó-t terepeztem ezzel, meg is született a döntés. Hosszútávú tapasztalatokról majd beszámolok.

Végül ismét befigyelt egy fékbetét csere is. Ezek az itthon újabban kapható Avid fékpofák (organic pad, aluminium backed) irtózatosan kopnak. Persze így többet vesz belőle a user. Vissza kellene térnem a szinteres verzióhoz. Ezzel persze nincs vége az amortizációnak :) Az egyik fékkaromban elkopott a nyomáspontállító worm-gear drive egyik része (pedig annyit nem is tekergettem), illetve az "új" rugóstag sem úgy működik, ahogy kellene. Dolgozom az ügyön. Kellene még egy-két bringa :)

Az első alkalom...

...hogy UST-vel defektet kaptam. Persze tüskék, kisebb vágások már eddig is voltak, de azokat a lötty megfogta. A ma reggeli edzésről hazafelé tekerve - kb. 15 percre Zeg-től - éreztem, hogy fura a bringám hátulja. Egyből tudtam. Összeszedtem valahol egy jó nagy szeget, ami kellően hosszú volt ahhoz, hogy a vége kidörzsölje belülről a gumi oldalfalát. Ezt nem tudta eltömni a lötty. Ahol a szeg bement a futófelületen, ott nem volt probléma :) Jó ideje ott pihent a tartalék latex belső a nyeregtáskámban. Utoljára még jó volt (bár volt rajta 4 folt), de ennek már kb. 2 éve. Nem is ellenőrizgettem nagyon, beraktam és kezdtem pumpálni. De nem akart felfújódni. Kiszedtem és alaposabb átvizsgálás után láttam, hogy ahol össze volt hajtva, két helyen is centis lyuk tátong rajta. Na, ezzel sem megyek haza, gondoltam. Szerencsére Szabi ki tudott értem jönni kocsival és megmentett. Köszönöm. Beszereztem egy új latex belsőt és védő csomagolásban elsüllyesztettem a nyeregtáskámba :) A külsőt (3 hetes Racing Ralph) pedig megpróbálom megragasztani. MINDENT ellenőrizni kellene időnként.

Crosskovácsi maraton - 2009.06.13

Bár az előzetes tervekben nem szerepelt, azért gondoltam jó lesz megnézni, fejlődtem-e valamit a maraton versenyeken.

Tomival és Andrissal vágtunk neki a Zeg-Bp bemelegítő maratonnak péntek este, ugyanis itthon szokatlan módon szombaton volt a verseny. Időben sikerült este lefeküdni és reggel felkelni is. Meg nevezni és bemelegíteni is. Gondoltam is, hogy biztos lesz valami gubanc. Nem lett. Az elején próbáltam nem bekezdeni. Pulzust is figyeltem, de inkább érzésre mentem. Mentek el szépen az emberkék a felvezető körön már a középtávról is. Nem baj, gondoltam, majd úgyis megfogom akinél erősebb vagyok. Az elején nem igazán akartak forogni a lábaim, de azért nem esett annyira rosszul. Úgy másfél óra után kezdtem bemelegedni igazán. Telkin kaptam a frissítőm - köszi Barna, sokat számított. Itt még láttam Papp Dénest, aki ss-sel nyomta. Az emelkedőn aztán úgy távolodott, hogy ihaj. Gondoltam, azért utol kéne érni a végére. Nem sikerült, 3p-et rám vert. Nem semmi teljesítmény. Gratula! Innen aztán folyamatosan előzgettem vissza a versenytársakat (középtávosokat is). Kezdtem érezni az erőt, de azért még tartalékoltam. Az első körről hamarabb beértem mint számítottam, jó gyors volt a pálya. Újabb frissítő, aztán irány a második körre. Itt mentem, amit bírtam. Legalább ugyanolyan tempóban sikerült abszolválni az összes emelkedőt mint az első körben. Nagyon jó érzés volt, folyamatosan szedtem le a befáradt sporttársakat. A lejtőkön most már jobban tudtam engedni, hisz az első körből ismertem már a pályát. Sokat számított volna egy pályabejárás az első körön. A végén utolértem Vock Balázst, de lesprintelt. A lábaim már nem bírtak volna többet, a végén görcshatáron voltam igencsak. (Nem szabad többet a kocsiban felejtenem a csoda ásványianyag tablettákat :)). Sokadik lettem szokás szerint, de az időmmel meg vagyok elégedve, főleg a köridős eredménylistát elnézve.

A többieknek összejött a jó helyezés is. Tomi 4. lett a rövidtávon, Andris 2. középen. Szép volt!

Próbálkozom

Mindig is ki szerettem volna próbálni, hogy milyen lehetőségek vannak a nagy ingyenes blogger site-okon. Ezért most - lehet, hogy csak egy rövid ideig - itt folytatom a korábban a csapatom honlapján kezdett blogbejegyzéseimet.