Tauplitz 2009

Az idei szezonom utolsó fő versenye ez az osztrák 24 órás volt augusztus utolsó hétvégéjén. A Salz utáni pihenőt követően erre készültem. Szokásos módon kicsit neccesen álltak össze a dolgok, volt pár "last minute" helyzet, de azért pénteken időben el tudtunk indulni Tomival Tauplitz felé. Menet közben még meghalt a hűtőtáska motorja (először azt hittük, hogy a kocsié, de szerencsére nem így volt :)). Útközben még volt egy küldetés: fékpofákat kellett venni a Juicy fékemhez, mert itthon nem ért ide időben a szállítmány. A Radleck-ban sikerült egyet beszerezni, aztán a Janger-ban még egyet. 5 óra körül pedig már Tauplitzban is voltunk. Elfoglaltuk a pöpec szállásunkat nagyon kedves szállásadóink segítségével, majd sikerült nevezni és sátorhelyet foglalni is. Az égen közben gyülekeztek már a sötét fellegek. Szerencsére elég sokan beszéltek angolul a helyiek közül, így nem volt gondunk a kommunikációval, mert németül csak nyökögök. Ebben is muszáj fejlődnöm jövőre :) A sátort felállítottuk, aztán én elmentem pár körre a pályán, amíg Tomi befejezte a depó építését. A szállásra már szakadó esőben tekertem vissza. Felcuccoltunk, installáltam az új fékpofákat, fürdés aztán pihi. A tv-n megnéztük a Golden League zürichi közvetítését, főleg Iszinbajeva világcsúcsának örültünk :) Az eső közben folyamatosan szakadt. Éjszaka sem hagyott alább, párszor megébredtem a dörgés-villámlás kombóra.

Reggel volt időm kitalálni, hogy milyen cuccban induljak, csak délután 1-kor volt a rajt. Az időjárás semmi javulást nem mutatott, esett folyamatosan az eső. Tomi közben kiment a rajt-cél területre. Helyzetjelentése alapján a sátorban egy helyen már állt a víz és 10 fok körüli a hőmérséklet. Viszont sikerült megfelelően hosszú hosszabbítót kérnie, így mégis lett áram a sátorban :) Egy esőmentes fél órában aztán bepakoltuk a szükséges cuccokat a kocsiba és én is legurultam a helyszínre. Elvégeztük az utolsó simításokat. Mire végeztünk már csak 10 perc volt a rajtig. Szerencsére itt nem kell melegíteni. Az utolsó percben ki is mentem és szépen beálltam a sor végére. A ruházat fontosabb elemei: vízálló mellény, vízálló nadrág, vízálló zokni.

Nyugodt tempóban haladtam, lassabban akartam kezdeni, mint a tavalyi csillebérci 24 óráson. Sikerült is szinte végig 160 alatt tartani a pulzusom. Az időjárás továbbra is kemény volt, de kezdtem megszokni. Tomitól kaptam a frissítést. 2-3 óra elteltével a már kijárt pályán a sár is kezdett problémát okozni, a Racing Ralph hátul kezd kevés lenni. Bedobtuk 2 körre Petyus kerekét, amíg Tomi felrakta a Nobby Nic-et. Közben bringát is mostunk (ezt pár körönként kénytelenek voltunk a továbbiakban a verseny végéig eljátszani). Minden körben váltottam pár szót Tomival, hogy mire van szükségem, Ő meg bemondta, ha valami infot kap. 5 óra körül sikerült egy szépet perecelni az egyetlen veszélyessé vált lejtőn. Éreztem, hogy odacsaptam a lábam, de nagyon nem foglalkoztam vele. Eddigre már tiszta sár volt a lábszáram és láttam, hogy a sár alól elég szépen folyik a vér. Na, fasza. Mindegy, nem álltam meg, a lámpázásig ki akartam húzni megállás nélkül. Szabiék is lassan megérkeztek. Szabi, Déév, Petyus, Tomi (Dia tesója). 7 után nem sokkal felraktuk a lámpát. Át is öltöztem - kell a téli cipő és a lábmelegítő, meg valami dzseki a mellény helyett. A lábam is lemostuk és lefertőtlenítettük - szépen felszakadt. Jó sok időt sikerült elcseszni, egy fél óra elment a kukába, de muszáj volt. Nyomtam tovább a köröket egyenletesen. Pár kör erejéig együtt mentem Gulewicz apóval, aki nagyon kapkodta a levegőt. Jól van, gondoltam, csak vége lesz, ha már most így megy. Közben elállt az eső. Csak a sár maradt, de az nem kevés. Továbbra is kb. 1-1,5 óránként bringát kell mosni. Próbáltam ezt halogatni, amennyire csak lehet, mert ezzel nagyon ment az idő, ráadásul a következő körben már újra tiszta sár volt a gép. Ilyenkor jól jött volna egy csere bringa. Persze, miből? :) A nappali 15., majd 12. pozícióm kezd javulni, előbb 10., majd elég gyorsan 8. lettem. Aztán nem sok idő múlva már 5. Húúha, kezd érdekes leni. A pálya kezdett egyre jobb lenni, igaz a sár még mindig tapadt, de legalább nem esett az eső. Szinte a teljes kör ki volt világítva, de azért kellett a lámpa - főleg, amikor egyszercsak leállt az aggregátor és egy jó szakaszon megszűnt a világítás. Lupine Edison lámpám most is hibátlanul működött. A hideget (állítólag 3 fok körül volt a hőmérséklet) én nem éreztem, csak a segítők - de ők nem kicsit. Egész éjszaka minden körben kaptam, amire szükségem volt, Déév minden alkalommal futott mellettem az aszfaltos emelkedőn jó 200 métert. Köszi Déév, fasza kis segéd voltál! :) A srác, akivel eddig együtt haladtunk a 4.-5. helyen ritmust váltott és nagyon elkezdett menni. Úgy gondoltam, hogy sok van még hátra, nem kell most még nekem dimbítani, majd ha marad erő a végére és érdemes lesz, akkor. Közben a többiek bemondták, hogy Gulewicz megállt és a 3. helyen tekerő versenyzőhöz gyorsan közeledem. Tartottam a tempót, amit még mindig bírtam és napfelkeltére már 3. voltam. Nyugtáztam magamban, hogy jó volt a lassú kezdés, a tavalyi 24 órásomon 14 óra után már nagyon végem volt és csak vánszorgás volt az utolsó 10 óra. Még egy darabig jól esett a tekerés, aztán az utolsó 6 óra már nagyon nem :) Ebben az is közrejátszott, hogy egy helyet kihagytam a krémezéskor, így a végén már nem nagyon tudtam ülni, nagyon sokat kellett kiállva mennem. Legközelebb biztos nem fogom elkövetni ezt a hibát. Az első kettőn az utolsó pár órában még így is hoztam 1-2 kört, a negyediknek pedig adtam, szóval sikerült bebiztosítani a dobogós helyet. 24 óra után még várt ránk egy tiszteletkör, aminek ott annyira nem örültem, de annak meg még kevésbé, hogy utána a kör végén de még a cél előtt úgy 500m-rel meg kellett állni pár percre, míg mindenki megérkezik. Itt előjött az összes létező fájdalom, amit eddig nem is éreztem. Elinduláskor csak nagyon nehezen tudtam akkora erőt kifejteni, hogy bekattintsak a pedálba. Szóval készen voltam mint a házifeladat. A célba beguruláskor a többiek lelkesedését annyira nem osztottam, csak le akartam pihenni valahova. Aztán az eredményhirdetésre már nagyjából rendbe jöttem. Kaptam szép nagy kupát. Először az életben. Szállásadónk megtalált és meghívott egy sörre, amitől negyed órán belül sikerült is hangulatba kerülnöm. :) Aztán a szálláson fetrengés következett, mert aludni azt nem bírtam, csak kb. este 9-kor egy pizza után. Uszoda és szauna kimaradt a beszerzett sérülés miatt, amire itthon tetanuszt is adtak. Na, majd legközelebb!

Másnap Tomival még megnéztük szállásadónk és a polgármester jóvoltából Tauplitzalm-ot és a síugrósáncot is. Köszönjük a lehetőséget! Így ki lehet bírni! Aztán pár órával és 300 km-rel később visszacseppentünk a valóságba.

Czenki Tominak, Déévnek, Szabinak, Petyusnak és Dávid Tominak köszönöm az önzetlen segítséget. Nagy sztárok voltatok!