Salzkammer után

Salzkammergut után eléggé elveszett a motivációm, a sok felkészülés kicsit hiábavalónak tűnt. A következő héten lazítottam Siófokon. A fejemet sikerült kiszellőztetni, az biztos. Viszont a folyamatos bulizás nem éppen a legjobb regeneráció volt a szervezetemnek :) Azért erre szükség volt. Gyakorlatilag a nyaralásból visszatérve el is indultam a Balaton Régió maratonon. Vasárnap reggel korán felébredtem és hirtelen felindulásból úgy döntöttem, versenyezzünk. Legalább nem egyedül kellett tekernem. 6. helyen értem be a felnőttek között a végül 50 kilométeresre sikeredett "hosszútávon". Sokáig Sanyival mentem, aztán ő a vége előtt kb. 10 kilométerrel elfáradt kicsit, így lemaradt. Innen még Fityiszt sikerült begyűjtenem. Aztán mikor világossá vált úgy 47km után, hogy itt nem hogy 60, de még csak 50 km is éppenhogy lesz a táv, már nem forszíroztuk, hiszen látótávolságra nem volt senki. Így szép nyugodtan begurultunk.
Augusztus első hétvégéjén újra szerencsét próbáltam a Bükkben. Ez eredetileg nem volt tervben, de aztán frissítőember is akadt (kösz Sanyi, rengeteget számított), meg kedvem is volt, meg mégiscsak ez volt az OB. Nagyon meleg volt, amit nagyon nem szeretek és nehezen is bírom. Az első emelkedőn nem igazán éreztem az erőt, de aztán idővel egyre inkább. Folyamatosan előzgettem szokás szerint. Egyedül Papp Dénes vágott hátba még az első emelkedőn. Nagyon ment a szép új Kona Big Unit bringájával - egy sebességgel. Adott 6p-et a végére. Szép volt, Dénes! A frissítésemmel volt egy kis kavarás, de végülis az Ördögoldal tetején megkaptam a kulacsaim. Köszönöm a Bringabandásoknak! Itt értem utol Noé Balázst, akivel innen gyakorlatilag végig előzgettük egymást. Ő jobban ment lefelé, én meg erősebb voltam felfelé. A répáshutai lefelén sikerült egy szépet perecelnem. A mákom az volt, hogy tudtam még párat korrigálni az esés előtt, így nem 60-nal szántottam fel a köves talajt. Így is elég rossz volt, mert a tenyerem eléggé fájt innen kezdve (meg még a verseny után 1 hétig). Az utolsó 20-25km már maga volt a pokol. Kezdett fejbevágni a meleg. De menni kellett, mert sokan voltak tőlem minimális időkülönbségre, mind előttem, mind mögöttem. Az utolsó erdős részen még 3-4 embert utolértünk. Hozzájuk képest jól haladtunk. Egei Tamást kisegítettem pár kapszulával, mert görcsölve feküdt a pálya szélén és egy középtávos kolléga próbált segíteni rajta. Remélem használt a cucc! A bringaút előtt meglett Lobmayer Balázs is. Noé Balázzsal meccseltem az utolsó kilométereken. Itt már támadott a görcs, de sikerült még megnyomnom a híd utáni füves szakaszt, így abszolútban 20.-ként értem be, ez a felnőttben a 11. helyre volt jó. Pont mint tavaly, viszont most majd' 20 perccel jobb időt mentem és ez a lényeg. Sikerült egy jót versenyezni. Ennyire még sosem hajtottam ki magam maratonon. Olivér odajött a célban gratulálni, de itt még nem nagyon voltam képben. Kellett egy fél óra és egy jó hideg zuhany hogy helyre rázódjak.
Kusz Matyinak sajnos nem sikerült megnyernie az arany GT-t. Ment az élbollyal elég sokáig, de a szerencse nem volt vele. Begyűjtött egy defektet. Nem baj, Matyi, azért sztár voltál :)