Endurance nap

Mivel már egy ideje nem tekertem 2 óránál többet, szombaton egy endurance ride-ot terveztem. Magányos expedíció volt, csak 1 perc erejéig lett egy társam: egy kis fekete kutya, aki egy kis ugatás és futás után úgy döntött, hogy megkóstolja a lábam. Harapásnak azért nem nevezném, inkább csak megkapott, de arra elég volt, hogy mehettem a dokihoz. A magyar egészségügy egyszerre siralmas és mulatságos labirintusában való kb. 5 órás bolyongás eredményeképp kiderült, hogy kaphatom a veszettség elleni oltást. Pontosabban az elsőt, mert hogy hat jár az esettől számított 28 napon belül. Az ügyeleten még állítólag nem találkoztak ilyennel. Örültek nekem nagyon. A tetanuszt megúsztam, mert azt pár hete kaptam a tauplitzi sérülés miatt. Így aztán nem csak a viszonylag hosszú tekerés (szűk 4 óra) jött össze, hanem az egész nap is jó hosszú lett - hát még úgy, hogy másnap mehettem szüretelni :).
És még egy fontos dolog: főleg hétvégén ne harapjon meg kutya vagy más állat, amelyiknek nem található a gazdája vagy nem hordja magánál az oltási bizonyítványát, mert akkor bizony szurikat fogsz kapni, és a 2. oltás kivételével az összeset az ügyeleten kell, hogy beadják (0., 7., 14., 28. napon) :D

Szezonvégi összegzés

Idén elég korán, augusztus végén befejeződött számomra a szezon. Azóta a tervszerűséget kerülve bringázok és futok. Bringában próbálok a technikai hiányosságaimon javítani. Ebben az edzés szempontjából lazább időszakban több idő jut olyan dolgokra, amikre szezon közben nem igazán. Most pl. rakhatom el a 2 pótkocsi fát az udvarról, mielőtt leesik a hó :) Meg elgondolkodhatok, hogy miként is sikerült az idei évem versenyzés szempontjából.
Idén is sikerült kicsit tovább erősödni, ezt főleg a hosszú versenyeken éreztem. Eredményesség szempontjából ezt a szezont mondhatom az eddigi legjobbnak, bár nem sikerült annyi versenyen indulnom mint szerettem volna. Nem lesz könnyű tovább fejlődnöm, de legalább van kihívás :)
A főbb pozitívumok és negatívumok:
+ Griffenben sikerült a célként kitűzött 120 kör: 123-at sikerült teljesíteni, ezzel a 3. helyet szereztem meg.
+ Tauplitz: 3. hely
+ A 3 "A" prioritású versenyből 2 jól sikerült.
+ A gyöngyösfalusi 10 óráson Diával megszerzett 2. hely
+ Egész normálisan ment egy XCO verseny (Zalakaros)
+ Maraton OB: egy majdnem tökéletes maraton verseny
- Salzkammergut az év mélypontja. A végül lerövidített versenyt sem sikerült teljesíteni.
- Nem sikerült a tervezett TopSix állomásokra kijutás
- Kevés maratonon tudtam indulni.

Akik nélkül nem sikerülhetett volna az idei év sem úgy ahogy sikerült:
- Család: eltűrik, hogy nem csinálok sok mindent itthon és kisegítettek már többször a nehéz helyzetekben.
- Takács András: kösz a téli edzéseket a tanácsokat meg az alkatrész-utánpótlást :)
- Csapat, csapattársak: a segítségért a versenyeken, a közös edzésekért stb.
- A zalaegerszegi Greenzone kerékpárbolt
- Az előző két pontból nem akartam kiemelni senkit, de azért kösz mindent Szabi! :)
- Lőrincz Olivér: az edzéstervezésért és a tanácsokért
- Ezúton is köszönöm a Pearl Izumi ruházatot Gál Balázsnak, akiben egy nagyon korrekt és kedves embert ismerhettem meg. Egyik nap összeszámoltam: már közel 40 PI ruhadarabom van, a cirka 20 pár zoknit nem számolva. Egyikben sem kellett csalódnom.

Az idei évben tetszett még:
- Horváth Sanyi csapattársam fejlődése. Nagyon sokat erősödött idén, ezt jó volt testközelből végig kísérni. Csak így tovább, Sanyi!
- Papp Dénes idei teljesítménye: ehhez szerintem nem kell kommentárt fűznöm. Szép volt, Dénes!

Tauplitz 2009

Az idei szezonom utolsó fő versenye ez az osztrák 24 órás volt augusztus utolsó hétvégéjén. A Salz utáni pihenőt követően erre készültem. Szokásos módon kicsit neccesen álltak össze a dolgok, volt pár "last minute" helyzet, de azért pénteken időben el tudtunk indulni Tomival Tauplitz felé. Menet közben még meghalt a hűtőtáska motorja (először azt hittük, hogy a kocsié, de szerencsére nem így volt :)). Útközben még volt egy küldetés: fékpofákat kellett venni a Juicy fékemhez, mert itthon nem ért ide időben a szállítmány. A Radleck-ban sikerült egyet beszerezni, aztán a Janger-ban még egyet. 5 óra körül pedig már Tauplitzban is voltunk. Elfoglaltuk a pöpec szállásunkat nagyon kedves szállásadóink segítségével, majd sikerült nevezni és sátorhelyet foglalni is. Az égen közben gyülekeztek már a sötét fellegek. Szerencsére elég sokan beszéltek angolul a helyiek közül, így nem volt gondunk a kommunikációval, mert németül csak nyökögök. Ebben is muszáj fejlődnöm jövőre :) A sátort felállítottuk, aztán én elmentem pár körre a pályán, amíg Tomi befejezte a depó építését. A szállásra már szakadó esőben tekertem vissza. Felcuccoltunk, installáltam az új fékpofákat, fürdés aztán pihi. A tv-n megnéztük a Golden League zürichi közvetítését, főleg Iszinbajeva világcsúcsának örültünk :) Az eső közben folyamatosan szakadt. Éjszaka sem hagyott alább, párszor megébredtem a dörgés-villámlás kombóra.

Reggel volt időm kitalálni, hogy milyen cuccban induljak, csak délután 1-kor volt a rajt. Az időjárás semmi javulást nem mutatott, esett folyamatosan az eső. Tomi közben kiment a rajt-cél területre. Helyzetjelentése alapján a sátorban egy helyen már állt a víz és 10 fok körüli a hőmérséklet. Viszont sikerült megfelelően hosszú hosszabbítót kérnie, így mégis lett áram a sátorban :) Egy esőmentes fél órában aztán bepakoltuk a szükséges cuccokat a kocsiba és én is legurultam a helyszínre. Elvégeztük az utolsó simításokat. Mire végeztünk már csak 10 perc volt a rajtig. Szerencsére itt nem kell melegíteni. Az utolsó percben ki is mentem és szépen beálltam a sor végére. A ruházat fontosabb elemei: vízálló mellény, vízálló nadrág, vízálló zokni.

Nyugodt tempóban haladtam, lassabban akartam kezdeni, mint a tavalyi csillebérci 24 óráson. Sikerült is szinte végig 160 alatt tartani a pulzusom. Az időjárás továbbra is kemény volt, de kezdtem megszokni. Tomitól kaptam a frissítést. 2-3 óra elteltével a már kijárt pályán a sár is kezdett problémát okozni, a Racing Ralph hátul kezd kevés lenni. Bedobtuk 2 körre Petyus kerekét, amíg Tomi felrakta a Nobby Nic-et. Közben bringát is mostunk (ezt pár körönként kénytelenek voltunk a továbbiakban a verseny végéig eljátszani). Minden körben váltottam pár szót Tomival, hogy mire van szükségem, Ő meg bemondta, ha valami infot kap. 5 óra körül sikerült egy szépet perecelni az egyetlen veszélyessé vált lejtőn. Éreztem, hogy odacsaptam a lábam, de nagyon nem foglalkoztam vele. Eddigre már tiszta sár volt a lábszáram és láttam, hogy a sár alól elég szépen folyik a vér. Na, fasza. Mindegy, nem álltam meg, a lámpázásig ki akartam húzni megállás nélkül. Szabiék is lassan megérkeztek. Szabi, Déév, Petyus, Tomi (Dia tesója). 7 után nem sokkal felraktuk a lámpát. Át is öltöztem - kell a téli cipő és a lábmelegítő, meg valami dzseki a mellény helyett. A lábam is lemostuk és lefertőtlenítettük - szépen felszakadt. Jó sok időt sikerült elcseszni, egy fél óra elment a kukába, de muszáj volt. Nyomtam tovább a köröket egyenletesen. Pár kör erejéig együtt mentem Gulewicz apóval, aki nagyon kapkodta a levegőt. Jól van, gondoltam, csak vége lesz, ha már most így megy. Közben elállt az eső. Csak a sár maradt, de az nem kevés. Továbbra is kb. 1-1,5 óránként bringát kell mosni. Próbáltam ezt halogatni, amennyire csak lehet, mert ezzel nagyon ment az idő, ráadásul a következő körben már újra tiszta sár volt a gép. Ilyenkor jól jött volna egy csere bringa. Persze, miből? :) A nappali 15., majd 12. pozícióm kezd javulni, előbb 10., majd elég gyorsan 8. lettem. Aztán nem sok idő múlva már 5. Húúha, kezd érdekes leni. A pálya kezdett egyre jobb lenni, igaz a sár még mindig tapadt, de legalább nem esett az eső. Szinte a teljes kör ki volt világítva, de azért kellett a lámpa - főleg, amikor egyszercsak leállt az aggregátor és egy jó szakaszon megszűnt a világítás. Lupine Edison lámpám most is hibátlanul működött. A hideget (állítólag 3 fok körül volt a hőmérséklet) én nem éreztem, csak a segítők - de ők nem kicsit. Egész éjszaka minden körben kaptam, amire szükségem volt, Déév minden alkalommal futott mellettem az aszfaltos emelkedőn jó 200 métert. Köszi Déév, fasza kis segéd voltál! :) A srác, akivel eddig együtt haladtunk a 4.-5. helyen ritmust váltott és nagyon elkezdett menni. Úgy gondoltam, hogy sok van még hátra, nem kell most még nekem dimbítani, majd ha marad erő a végére és érdemes lesz, akkor. Közben a többiek bemondták, hogy Gulewicz megállt és a 3. helyen tekerő versenyzőhöz gyorsan közeledem. Tartottam a tempót, amit még mindig bírtam és napfelkeltére már 3. voltam. Nyugtáztam magamban, hogy jó volt a lassú kezdés, a tavalyi 24 órásomon 14 óra után már nagyon végem volt és csak vánszorgás volt az utolsó 10 óra. Még egy darabig jól esett a tekerés, aztán az utolsó 6 óra már nagyon nem :) Ebben az is közrejátszott, hogy egy helyet kihagytam a krémezéskor, így a végén már nem nagyon tudtam ülni, nagyon sokat kellett kiállva mennem. Legközelebb biztos nem fogom elkövetni ezt a hibát. Az első kettőn az utolsó pár órában még így is hoztam 1-2 kört, a negyediknek pedig adtam, szóval sikerült bebiztosítani a dobogós helyet. 24 óra után még várt ránk egy tiszteletkör, aminek ott annyira nem örültem, de annak meg még kevésbé, hogy utána a kör végén de még a cél előtt úgy 500m-rel meg kellett állni pár percre, míg mindenki megérkezik. Itt előjött az összes létező fájdalom, amit eddig nem is éreztem. Elinduláskor csak nagyon nehezen tudtam akkora erőt kifejteni, hogy bekattintsak a pedálba. Szóval készen voltam mint a házifeladat. A célba beguruláskor a többiek lelkesedését annyira nem osztottam, csak le akartam pihenni valahova. Aztán az eredményhirdetésre már nagyjából rendbe jöttem. Kaptam szép nagy kupát. Először az életben. Szállásadónk megtalált és meghívott egy sörre, amitől negyed órán belül sikerült is hangulatba kerülnöm. :) Aztán a szálláson fetrengés következett, mert aludni azt nem bírtam, csak kb. este 9-kor egy pizza után. Uszoda és szauna kimaradt a beszerzett sérülés miatt, amire itthon tetanuszt is adtak. Na, majd legközelebb!

Másnap Tomival még megnéztük szállásadónk és a polgármester jóvoltából Tauplitzalm-ot és a síugrósáncot is. Köszönjük a lehetőséget! Így ki lehet bírni! Aztán pár órával és 300 km-rel később visszacseppentünk a valóságba.

Czenki Tominak, Déévnek, Szabinak, Petyusnak és Dávid Tominak köszönöm az önzetlen segítséget. Nagy sztárok voltatok!