Gratulálok, Szőnyi Ferenc!

Aki nem hallott még a címben szereplő úrról, annak az alábbi olvasmányok kötelezőek kiindulási alapnak. És mindenki másnak is, ha még nem olvasta! :) Szerintem nem szükséges semmit hozzáfűzni.

• http://sportgeza.hu/sport/2010/12/04/magyar_gyoztes_a_vilag_leghosszabb_ultratriatlonjan/ A kommentek is nagyon jók.


• Szőnyi Ferenc blogja

Bagodi aszfaltszaggatás

Október 16-án lenyomtam a Bagod-Zalalövő-Bagod félmaratont a 3. Szaggasd az aszfaltot! Zalai futóparty keretében. Jó kis családias hangulatú verseny volt, tetszett. Köszönet a szervezőknek!

Kovács Feritől 2 nappal előtte értesültem a versenyről (nem figyeltem egyáltalán hogy milyen versenyek lesznek felénk). Még jó hogy időben kimentem a helyszínre, mert nevezést követően derült ki, hogy mindent elhoztam csak a futócipőm nem. Így még volt egy Bagod-Zeg-Bagod időfutam kocsival. Kösz a fuvart, Anyu! Így legalább volt időm átöltözni útközben. Aztán kiderült, hogy a nagy sietség ismét felesleges volt, mert az 5, 10, 21 km kicsit később rajtolt. Addig melegítettem kicsit, aztán Vojnovits Csabával váltottunk pár szót. Így elsőre 1:30 körüli időt vártam magamtól, szerettem volna kicsit ezen belül futni. Pulzusmérő és footpod hiányában csak az érzéseimre támaszkodtam most. Rajt után igyekeztem nem bekezdeni, ez össze is jött, levegőkapkodás nélkül sikerült beállnom egy jónak gondolt tempóra. Egy sporttárssal jó sokáig nagyjából együtt futottunk, úgy néztem hogy ez a tempó mindkettőnknek megfelelő. Egyszer mintha azt mondta volna, hogy 4:20-as ezrekkel megyünk. Így aztán gyorsan ki is matekoztam hogy ennél lassabban nem szabad futnom. Gyorsabban meg nem akartam, de nagyon nem is bírtam volna. Lassan de biztosan közelítettünk az előttünk haladó pár emberhez. Itt sokkal lassabban csökken a távolság mint bringán, elég idegölő, próbáltam nem is foglalkozni ezzel. A fordítónál lenyomtam egy izot, aztán tovább. Azt terveztem, hogy innen megyek kicsit jobban. Közben a tempómenőm elém került kicsit. Egy srácot utolértem én is, Ő közben még egy embert befogott. Aztán elég könnyedén felértem rájuk és itt úgy éreztem, hogy Nekem gyorsabban kell mennem (na, ez volt a hiba, kellett volna egy óra). Kb. 11 és 14 km között kicsit (túlságosan) odaléptem és le is szakadtak rólam, de aztán Nekem is kampec lett. Vissza kellett vennem, azt már láttam hogy több embert nem fogok leszedni. Az utolsó 5-6 km-en nagyon lassan jöttek a km-enkénti felfestések. 18-19 km-től még erősítést terveztem, de erre itt már esélyem sem volt. Szerencsére mögöttem sem tudtak újítani, így végül 1:31:09-es idővel a 6. helyen sikerült befutnom. Jól megfingattam magam, szó se róla. Ilyen intenzitással ennyi ideig még sosem futottam, ebből is tanultam ezt-azt. A szilveszteri maratonra továbbra is szeretnék felkészülni, a terv 3:30-on belüli teljesítés. Ehhez az kell, hogy végigcsináljam amit elterveztem és normális idő legyen :)

A fotót Tölli Tamás követte el. Köszi!

Ha csak a tökéletes elég jó Neked...

...akkor általában bajban vagy. Sőt, elég ha csak közel tökéleteset akarsz, általában az is nehezen jön össze. Mint már oly sokszor, ismét ezzel a problémával szembesülök. Tudom, bennem van a hiba. Pedig most azt gondoltam, nem kívánok túl sokat. (Főleg) futáshoz keresek órát, mert most kicsit komolyabban szeretném űzni ezt a sportot mint korábban. Volt egy Polar S725-ösöm, ami 5 évig remekül szolgált (95%-ban bringázáshoz használtam). Csak nem lehetett hozzá footpod-ot használni, továbbá a bringán Powertap-re váltottam, ezért ANT+ kompatibilis óra kellene, hogy ugyanazt a pulzusmérő övet tudjam használni.

Nézzük a lehetséges versenyzőket! Legalábbis amiket eddig találtam.

• Garmin Forerunner 60. ANT+, fasza (kicsi) footpod, hosszú üzemidő (elemes), gépre tölthetők az adatok (WKO+ támogatja), viszonylag olcsó. Ez a legesélyesebb egyelőre. Persze ezzel is vannak gondjaim: 15-20 óra memória (ez vicc), nem tud magasságot, sok felhasználónak vannak problémái a szíjjal, ami széthullott Nekik és ez külön nem cserélhető, vissza kell küldeni a forgalmazónak, ami mindenképp jó sok idő kiesés, továbbá kockázatos külföldről beszerezni hiába olcsóbb, mert utána macerás a garancia intézés, amire valószínűleg szükség lesz.


• Garmin Forerunner 405, 310XT. ANT+, WKO+ támogatja, 310XT wattmérőt is támogat. Beépített GPS, ezért rövid üzemidő (10-15 óra), folyton töltögethetem. Magas ár.


• Suunto T6d. Drága, de ez lenne a nyerő - altimeter, külső GPS és footpod, kis méret, hosszú üzemidő, beszerezhető alkatrészek. Csak az ANT+-t egyelőre nem támogatja a Suunto. Előbb-utóbb tuti fogja és akkor kell majd Nekem egy olyan óra :)


• Timex Ironman Race Trainer. ANT+ támogatásban és az árában ki is merül minden előnye. Bár ha hozzászámolom a külső GPS-t, ami kellene a sebesség méréshez, akkor már nem is annyira olcsó. Csak a netre lehet feltölteni az edzés adatokat, ami szívás. Garancia, alkatrész problémás.


• És végül a jó öreg Polar. Itt van sok óra, ami tökéletes lenne, de ők aztán nem fogják támogatni az ANT+ szabványt.

Szóval a támasztott főbb követelményeknek (ANT+ kompatibilitás, footpod vagy külső GPS, WKO+ támogassa) megfelelő óra jelenleg egyedül a Garmin FR60. Legfőképpen az olvasott szíj problémák aggasztanak, de valószínűleg mégis ez lesz a befutó, aztán ha majd újít a Suunto, akkor váltok.

17h Csillebérc

A csillebérci 24 órás úgy érzem méltó volt az idei szezonomhoz. Semmi nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Annyira nem is bántam hogy 17 óra után félbeszakadt, mert pont addigra sikerült 2 bringát teljesen leamortizálni, úgyhogy ha folytatódott volna sem mentem volna ki már. A 3. hely mondjuk nem hangzik annyira tragikusnak mint amennyire az :) Nem is nagyon akarok tovább károgni, mert a legtöbb dologról én tehetek, legközelebb ezeken javítok. Az van bennem, hogy itt még valamikor oda kell raknom magam és meg kell mutatnom mire vagyok képes - de most egy darabig nem ülök bringára :) Pár gondolat csak így a verseny és a szezon után.

• Petyusnak, Tibinek, Esztinek, Diának és Tominak köszönöm az önzetlen segítséget. Még én is észreveszem, hogy nem könnyű a kedvemre tenni (ilyenkor sem) - kösz hogy elviseltétek a rigolyáim.


• Dénesnek és Bálintnak gratulálok! Dénes, ezt már igazán megérdemelted.


• Erőnlétileg rendben voltam, ez bíztató a jövőre nézve - főleg ha még sikerül is rajta javítani :)


• A bringa húzás-vonás során jól kikáromkodtam magam több versenytársammal együtt :) De a jó kedv azért megvolt végig.


• Csapatomnak (Szabi Neked :)) köszönöm a támogatást és köszönet a High5-nak is az egész éves ellátásért, sajnálom hogy idén nem sikerült olyan teljesítményt nyújtani, amivel ezt igazán meg tudtam volna hálálni.


• Olivérnek köszönöm az edzéstervezést. Idén is sikerült sokat tanulni, főleg a wattmérő-használatnak köszönhetően. Remélhetőleg előbb-utóbb meg is lesz az eredménye.
  
  
• A jövőben kicsit másképp fognak menni a dolgok, jobban előtérbe kell kerüljön a "fun factor". A részletek még titkosak, de komoly változásokat tervezek :)

A fotóért köszönet Hostya Zolinak.

Vesszőfutás

Legutóbbi írásom óta sok sikerélményben nem volt részem a versenypályán. Úgy néz ki, ez nem az én évem mégsem, pedig már azt hittem. Következzék a rinyálás!

Még június végén Sanyival kilátogattunk a TopSix maraton sorozat 3. állomására, a Kitzalpra. Minden nagyon frankó volt, kivéve hogy a versenyen egy elágazást valahol benéztem és azt vettem észre hogy a középtávon bent vagyok a célban. Gyanús volt már a vége felé hogy mintha valami nem stimmelne, de egy pályafelügyelő gyerek megnyugtatott hogy jó fele megyek. Aha. :) Amilyen gyorsan ideges lettem, olyan gyorsan el is múlt ez. Végülis a 4 hegyből 2-t megmásztam. A hazafelé tartó 6 órás vezetésben azért sikerült elfáradni, ha már a versenyen nem. Innentől a Salzkammergut 200-ra fókuszáltam a felkészülésben.

Egész jól mentek az edzések, edzőversenynek elindultam a Duna Maratonon. Itt kiderült, hogy valószínűleg kicsit túl jól is sikerültek az edzések, valószínűleg túl voltam edzve, mert már az elejétől fásultnak éreztem magam. A pulzusom sem akart felmenni. Mégis egy tűrhető tempóban sikerült végigmenni, kinyírni persze nem tudtam így magam, de még úgy éreztem időben jött ez a figyelmeztetés 2 héttel a Salz előtt, még ki tudom pihenni magam. Tibinek és Esztinek ezúton is köszönöm a frissítést, nagyon sokat segítettek! Ráadásul remek utitársak is voltak, kösz még egyszer!

Eljött július közepe és vele együtt a Salzkammergut Trophy. Ez volt az év fő versenye számomra (az elmaradt 10, 12 órás versenyek után főleg). Minden a helyére került a verseny hetében, így bizakodva álltam rajthoz. Zolinak és Julcsinak köszönöm a frissítést, hibátlan volt. Csak én voltam szar. Pedig nem így indult. Az első 5,5 órában könnyedén pörögtek a lábaim, úgy éreztem hogy a végére ez lehet az én napom. Mondjuk igen, a nap. Na, az sütött. Vagy amikor még nem, akkor is olyan páratartalom volt, hogy csak úgy dőlt rólam a víz. Meg is lett ennek az eredménye a már említett 5,5 óra után. Elkezdte a lábaim gyötörni a görcs. Ezt a problémát aztán nem is sikerült megoldani ahogy megelőzni sem, és közel 8,5 óra után kiálltam. Ekkor már olyan szintre fejlődött a kín, hogy egy helyen 10 perc kellett mire lábra tudtam állni (A powertap computer is kikapcsolt :)). Nem akartam kockáztatni egy komolyabb sérülést a hátralévő táv ismeretében, és az sem motivált hogy esetleg valahogy teljesíteni tudom a távot, ha pihenek picit. Az már csak vánszorgás lett volna, messze elmaradva attól az időtől, amit vártam magamtól. A görcsprobléma megoldásán dolgozom. Sokat tanultam, még ha ez most elég keserű pirula is volt. Remélem még sok bringás év áll előttem, ami során majd csak sikerül párszor itt is odaraknom magam. Szabcsi beszámolójában leírtakhoz sok helyen hasonló érzéseim voltak/vannak Nekem is. Mondjuk ő legalább végig bírta küldeni, meg az elején a legszarabb formájában is előttem volt, pedig Nekem akkor még jól ment :) Halász Robinak, Vas Petinek és Hédinek gratulálok, ők nagyon nagyot mentek szerintem!

Most pihenősre veszem kicsit a figurát, hogy azután még egy másfél hónap megfelelő edzéssel talán még sikerül formába kerülni a 24 órásra. Ennek jegyében ma el is mentem CC-zni a többiekkel a Zalakaros Kupára. Bringázás sok nem volt, bringa tolás-húzás-vonás annál több. Ez nem Nekem való. A második körben jött is a "moral is broken", ki is akartam állni, de aztán Tomival végigtúráztam (már amennyire ezt itt meg lehetett tenni). Nehogy már egymás után 2 versenyt feladjak! Legalább 1x sikerült feltekernem a lépcső melletti részen is, meg minden körben megvolt a sípálya (még ha helyenként 50-es lábforgással is - vissza kell raknom a 3 tányért, azt hiszem). Viszont az egyetlen orbitális saras lefelén mekkora béna voltam. Tomi kb. 1/2 percet adott ott minden körben. Lehet hogy kellett volna előre is a sárgumi, ami tegnap ledurrant a felniről, de még inkább meg kellene tanulni bringázni. Matyinak gratula a 3. helyhez! A mottó most: "relax, take it easy!" :)

Balaton Bike Fest - hülyeség ellen nincs orvosság

Az utóbbi időben kicsit nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna. Motivációm is rendesen alábbhagyott - elmaradt a 10 órás verseny (tipikus hülye magyar történet), meg úgy nézett ki, hogy idén kútba esik a Salzkammergut Trophy-n indulás. Ez utóbbi megoldódni látszik, így újból sikerült nekidurálnom magam az edzéseknek. Legjobb edzés a verseny, így a június 13-i Balaton Bike Fest keretében megrendezett maraton versenyen indultam. Ez nagyjából jó szintmérő lesz gondoltam, meglátom sikerült-e erősödnöm idénre a többiekhez képest, hiszen 2010-ben még nem mentem maratonon itthon.

Szombaton reggel Tomival utaztunk Balatonfüredre jó hangulatban. Úgy volt eredetileg, hogy a CC versenyen is indulunk, de Tomi az előző napi pályabejárás során szerzett tapasztalatai alapján ezt elvetettük. Miután elfoglaltuk a pöpec szállásunk, kimentünk megnézni a CC futamot, meg szurkolni az induló csapattársaknak. A pálya szánalmas volt. Lekaszáltak egy rétet, amin volt pár hupli. Jó, hogy nem indultam. Takival is összefutottunk, ki is elemeztük a látottakat :) Az elit futamot nem vártuk meg, visszamentünk pihenni inkább a szállásra. A délután további része tv-zéssel (foci VB, Dauphine Libere király etap), alvással, evés-ivással telt. Este még elmentünk egyet vacsorázni, aztán szunya.

Vasárnap gördülékenyen mentek az előkészületek. Minden időben. Csak Szabiék késtek kicsit a tervezetthez képest. Kösz a frissítést, még egyszer! Aztán kiderült, hogy még korán is jöttek, meg mi is, mert a rajt csúszik fél órát. Mert sokan reggel akartak nevezni, a pénzt meg be kellett szedni. (Még jó hogy mi szombaton beneveztünk, ami kb. 20 perc alatt sikerült is) Benyomtuk a légkondit a kocsiban, beültünk, és nagyjából ez volt a bemelegítés. Nem akartunk a tikkasztó hőségben már előre dehidratálódni. A rajthoz valahogy beszólítottak az elsők között. Rajt után persze fokozatosan kerültem egyre hátrébb, mindenki nyomta mint a fene. Pulzus kicsit magas volt, de azért nyomtam én is. Kezdtem előzgetni. Néha megnéztem az átlag wattot is. Huuha, sok lesz ez, gondoltam. De a gondolatot tettek nem követték, és ugyanúgy mentem tovább. Sorban hagytam le olyan embereket, akiket korábban nem is szoktam látni (Tordai Csaba, Vizdi, Halász Robi, Kis Józsi, Böhm Lajos). Dénessel kerülgettük egymást - az emelkedőkön nagyon ment az egysebességes géppel. 75 km-ig nem is volt gond. Utolértem Sanyit is, aki már kezdett dögrováson lenni. Itt már én is kezdtem furán érezni magam. De gondoltam, innen már nem sok van hátra, csak kibírom. Hát persze :) Frissítettünk, akkor elment Dénes, akit hamarosan utolértem, Sanyi itt nem tudott jönni velem, pedig master-ben Neki akartam segíteni :) Aztán elért a vég. Azt már láttam, hogy a meleg és a kezdeti nagyobb tempó miatt a teljesítményem nincs ott mint az első körben, de azért bírtam menni még. Egészen addig, amíg szinte egyszerre begörcsölt mindkét combom. Itt már nem csak tekerni, járni is alig bírtam. Dénes vissza is előzött. Valahogy még felkapaszkodtam rá, de egyszerűen nem tudtam erőt kifejteni, szinte csak gurulni. Felért Sanyi is, aztán betámadta őt is a görcs, így Neki is meg kellett állnia. Nagy nehezen Dénessel bevánszorogtunk a célba. Sanyi majdnem felért megint (gratula a master1 2. helyhez!), meg kis híján leszedtek a korábban megelőzött sporttársak is. Hát igen, hiába tudom hogy mit kellene csinálni, ha nem azt teszem. Az utolsó 1-1.5 óra akkora szenvedés volt, hogy az nem igaz. Vissza kell térnem a korábban alkalmazott és bevált taktikámhoz. A pálya amúgy elég nyomatós volt, technika 0. A sok lankás emelkedő, lejtő, és közel sík szakasz miatt feküdt Nekem. Nagyon meredek emelkedő hiányában nem volt hátrány a 74 kg-s testsúlyom, az Epic pedig nagyon jó volt a köves szakaszokon (fel, le, síkon), ahol ülve nyomhattam, amíg sokan pattogtak jobbra balra.

Összességében maga a verseny Nekem tetszett, viszont a körítés beárnyékolta ezt. Az eredmények hiánya minden határon túlmegy szerintem. Még jó hogy Tomira hallgattam, így hazaindultunk időben és nem akartuk megvárni az eredményhirdetést.

A fotóért köszönet az X-iontnak.

Tényleg elkezdődött a szezon

Legutóbbi írásom óta 2 versenyt is sikerült abszolválni.

Április utolsó hétvégéjén a Kürtös Kupán indultam Gyenesdiáson. Kellett azért egy CC verseny is így a szezon elején, hadd lássam sikerült-e gyorsulnom valamit tavalyhoz képest. Az előkészületek most szinte tökéletesre sikeredtek. Ebben nagy szerepet játszott, hogy közel volt a verseny és kora délután volt a rajt, nem reggel :) Így kipihenten érkeztem a helyszínre és volt idő bőven elkészülni és bemelegíteni. Sanyival és Zsével tekertünk 1 órát a környéken. A montis Powertap-nek is ez volt az első éles bevetése. Egész sokan indultunk a 6 körös futamon. A rajt után próbáltam nem nagyon lemaradni mint tavaly, nehogy az első emelkedőn ismét leszálljon előttem valaki. Ez kb. sikerült is. A szánkópályán azért elengedtem a rakétákat, főleg amikor megláttam hogy milyen wattot kellene leadni, hogy menjek velük :) Aztán már ennek az emelkedőnek a tetejére kifogyott pár emberből a kraft, így innen indult a szokásos forgatókönyv, kezdtem leszedni a sporttársakat. Kicsit erőszakosabbnak kellett volna lennem helyenként, és még a lefelék előtt megelőzni egyeseket, hogy ott ne ragadjak be mögéjük és veszítsek értékes másodperceket. Csak ehhez nem igazán volt erőm :) Lassan megfogtam a csapatból Zsét, aztán Sanyit is. Az utolsó körben Tomihoz is elég közel kerültem, de nem maradt bennem annyi, hogy utol is érjem, ráadásul az utolsó emelkedőn ügyesen odalépett még neki. Így abszolútban a 7. helyen sikerült célba érni, a tavalyinál 8 perccel jobb idővel. Ebben sokat segített, hogy most nem görcsöltem be. Az utólagos elemzés alapján egész jól beosztottam az erőm, CC-n jelenleg ennél több nem telik tőlem. Verseny után rövid beszélgetés a csapattársakkal, aztán Sanyival még elmentünk tekerni pár órát, aminek a végére enyhe eléhezés következett be Nálam. Ezen a keszthelyi Donatello pizzériában segítettünk. Baluék ismét remek versenyt szerveztek, jövőre ugyanitt!

Május elején az osztrák TopSix maraton sorozat első állomására látogattunk Sanyival és Szilvivel. Az odafelé vezető úton pár helyen belefutottunk igen erős esőzésbe, ez előre vetítette, hogy nem fog porzani a pálya. Így is lett. Biztonság kedvéért még péntek éjszaka esett egy adag. Így szombaton a hátsó kerék csere mellett döntöttem (gyorsabb volt mint külsőt cserélni :)), mert Fast Trak-et ide kevésnek ítéltem, utólag lehet hogy elég lett volna. Így megismerkedhettem a Powertap fejegység csak pulzusmérőként való használatával. Sanyival még nagyjából bemelegíteni is volt időnk a 10 órás rajt előtt. A pályát nagyjából ismertem tavalyról, de azért most kicsit változtattak rajta, többek között máshol volt a rajt-cél. Rajtra készülődve még váltottunk pár szót a többi magyarral. Dénes, Fityisz és Berkes Jani a Meditech-ből már szinte törzsversenyzők itt. Rajt után rövid lejtő, aztán kezdődhetett is az első komoly mászás. Talán ez volt a legkomolyabb. Sanyi mögött szambáztam 20-30 másodperccel. Már itt szépen leszedtünk pár embert. A Jauerling DH-n meglepődve tapasztaltam, hogy most inkább engem tartanak fel mint én a többieket. Ez tavalyhoz képest mindenképp pozitív. Lehet csak a sár miatt volt. A második hegy tetejére utolértem Sanyit, miközben pár helyet megint feljebb jöttünk. Itt értem utol Fityiszt is. Aztán lefelé elnéztem egy kanyart, így megint értékes időt veszítettem. Itt már kezdtem bemelegedni (időben, mi?), de a görcsök is kezdtek valahogy megtámadni. Ásványi anyag bogyó persze a kocsiban - fasza. Valószínűleg kicsit több gönc volt rajtam mint kellett volna, de reggel még úgy nézett ki hogy esni fog, most meg kezdett kisütni a nap helyenként. Az első kör végére megfogtam Sanyit. A második körben próbáltam ugyanolyan lendülettel menni mint az elsőben. A karmelegítőm, nadrágom már tiszta só volt, kezdtem aggódni. Azért nagyjából sikerült a tempóm tartani. Egy sráccal kerülgettük egymást - vele az első emelkedő óta "meccseltem". A második lerövidített emelkedőn utolértem Dénest is, aki mint mondta bekezdett az elején. A tavalyi bergsprint-nél bele kellett tolnom a második körben, mert tuti begörcsöltem volna. Így is majdnem. Még pár embert biztos megelőztem, de itt már nem nézegettem hogy ki középtávos és ki megy a hosszún. A végén épphogy befértem 4 óra alá (és az eredménylista első oldalára). Kiderült hogy master-ben értékeltek. Azt nem tudom hogy az 1982-ből hogy lett 1980 :). Az eredményen pedig utólag nem is tudnak változtatni. Na, mindegy. Sanyi csak 5 perccel maradt el tőlem. Azért az osztrákok durván küldik, el sem bírom képzelni hogy a győztes Soukup hogy ment 3 órát :D

A görcs mellett a célba érkezés után jött a másik probléma, hogy Szilvinek adtuk a kocsikulcsot, hogy majd előttünk ér be a középtávról. Aha... Kész csoda, hogy nem fáztunk meg. Azért Ő is ügyesen végigküzdötte magát. Ez a verseny sokkal jobban esett mint a szlovák Kaktus Bike, hazafelé úton nem is voltam fáradt. Kicsit jobb képet kaptam arról hogy hol is tartok, min kell javítani. Legközelebb valószínűleg a gyöngyösfalusi 10 óráson indulok, ha lesz.

Szezonnyitó Szlovákiában - Kaktus Bike Maraton

Idén először fordult elő, hogy az első versenyem az évben nem CC. Persze ehhez jó sokat kellett keresgélni a környező országok versenynaptáraiban. Április 17-én a szlovákiai Szentgyörgyön megrendezett Kaktus Bike Maratonon indultunk Sanyival.

A táv 75 km volt 1800 szinttel - ez így elsőre pont kellemes. Gekkonak köszönjük a szálláslehetőséget Mosonmagyaróváron, így legalább nem 4-kor kellett kelnünk szombaton. Azért odafelé csak eltévedtünk kicsit, de szerencsére közel volt a helyszín, így sok időt nem veszítettünk. Bemelegítésre így sem maradt nagyon idő. Jó hideg volt, fújt a szél, ez annyira nem tetszett. Elrajtoltunk. Próbáltam nem nagyon menni, de a pulzusom 185 fölött volt hipp-hopp. Visszavettem picit, mert azért nem 1 órát kell csak menni. Aztán szépen sikerült is beállni egy tűrhető tempóra. Sanyi többé-kevésbé jött velem, pár méterre megúszott néha. Sajnos 10 perc után már állt a víz a cipőmben a pocsolyaátkeléseknek köszönhetően (ezekben néha tengelyig merült a bringa). 30 perc után már nem nagyon éreztem a lábfejem. Ennek ellenére azért lassan előzgettem vagy közelítettem az előttem haladóhoz. Az első kör végén lévő frissítőnél megvártam Sanyit (sokat nem kellett várni), bekevertem egy High5 Energy Source-t, aztán tovább. Amikor láttam, hogy kezdődik a második kör próbáltam kicsit erősíteni, hiszen már ismertem a pályát. Úgy éreztem, hogy egész jól haladok, bár a pulzusom már nem ment fel az ilyenkor megfelelő tartományba. A rövidtávosokat folyamatosan kerülgetni kellett (nem kevesen voltak), de ez többnyire nem okozott gondot. Jól rápihentem az első körben tapasztalt legmeredekebb emelkedőre, amiről aztán kiderült, hogy a második körben nincs benne. Jól van, gondoltam innen akkor már csak be kell gurulni. Aha. Volt még egy frankó mászás, itt már anyáztam magamban, hogy vége lehetne már ennek az egésznek. Pulzus itt már csak 160 körül karistolt. Kicsit el is éhezhettem, mert a hidegben kevesebbet ittam mint normális időben, viszont így nem kevertem be az egyik Energy Source-t, amivel 1 órára való üzemanyagtól elestem. Kellett volna tartalék Energy Gel vagy Energy Bar. Ezt is megtanultam. A végén aztán még tekeregni kellett a környéken egy sort, mire végre beestem a célba. Sanyi csak 4 perccel maradt el tőlem. Mint később kiderült az 5. és 6. helyet szereztük meg, ami nem hangzik rosszul, de a valóságban és az időeredményeket elnézve annyira nem is fényes.

Visszamentünk a kocsihoz átöltözni. Nekem itt közel 1 óra alatt sem sikerült újra felmelegíteni a lábfejem. Viszont kiderült, hogy a bal cipőm talpa szinte totál leszakadt a verseny közben valamikor. Ebből sem éreztem semmit :) A bringát is sikerült leamortizálni csöppet. Hazafelé úton az is kiderült, hogy sikerült jól megfáznom, ebből mostanra szinte teljesen sikerült kilábalnom.

A verseny maga szerintem remek volt. Olyan Balaton Régió Maraton érzésem volt, kivéve hogy a hosszútáv nem 45 km-es :) A pálya kezdők számára is könnyen teljesíthető, és szinte végig lehetett előzni. A hosszútávon elég kevesen indultak, bezzeg a röviden... Lehet, hogy még a jövőben visszanézek ide.

Remélem, hogy ennél azért jobban fogok tudni teljesíteni a következő versenyeken. Vasárnap a Kürtös Kupán indulok edzésként. Biztos jó lesz újra CC-zni egyet :)

Q-Rings tartósteszt

Most egy nem túl elterjedt alkatrésszel szerzett tapasztalataim következnek. Ez pedig a spanyol Rotor ovális lánctányérja (Q-Ring). A miért, hogyan, stb. kérdésekre itt találhattok választ többek között. A technikai hátteret itt most nem is fogom különösebben boncolgatni.

Már 2008 végén szemezgettem a Q-ringekkel, de a beszerzés akkor még elmaradt. Először 2009 tavaszán a montimon próbáltam ki, az elkopott XTR tányérok helyett. 44/33/23-as felállásban kaphatók a hagyományos három tányéros rendszerhez a Rotor lánckerekek (az XTR-hez spéci kistányér kell). Nem éreztem kezdetben sem furának őket. A nagyobb fogszám sem tűnt nehezebbnek tekerésnél, mivel a holtponton könnyebb átlendülni velük. Ezt a komolyabb emelkedőkön rögtön észrevettem. Inkább erőből tekerek a meredekebb részeken, így a hagyományos tányérokkal mindig éretem azt a pontot, ahol "át kellett rugdalnom". A Q-ringekkel ez a hatás jelentősen lecsökkent, egyenletesebben tudtam forgatni a nehezebb áttételt. A velo.h-n korábban megjelent cikkel ellentétben én Joe Friel tapasztalatait tudom megerősíteni: a q-ringek inkább a terhelősebb bringásoknak jelentenek előnyt. A Rotor által javasolt adaptációs periódusokat egyébként érdemes betartani. Én nem így tettem, mivel már benne voltam az intenzívebb edzésekben, és nem igazán tudtam ezt megvalósítani. Valószínűleg ennek eredményeként 1-2 hétig a keményebb edzések után egy kis feszülést éreztem a bal térdemnél. Soha nem volt bajom a térdeimmel (kopp-kopp) és most sem az izület fájt, inkább mintha az izmoknak lett volna furcsa. Ez aztán gyorsan el is múlt. Közben az országútimra is Q-ringek kerültek (50/36). Az sem segített az adaptációban, hogy amíg a montimon már ovál tányérok voltak, az országútin hagyományosak. Szóval aki szeretné kipróbálni, lehetőség szerint csak azzal a bringával menjen egy jó darabig, amire felszerelte. A Q-ringek orientációja (OCP) bizonyos határok között állítható. Ezzel megtalálhatjuk a számunkra legoptimálisabb megoldást. Viszont a hajtókarok egy jó részéhez csak olyan külső tányért tudunk felrakni, amelyek "középre orientáltak", mert az állítható tányérok nem szerelhetők fel a hajtókar kialakítása miatt. Ez volt a helyzet nálam mind az XTR hajtókarral, mind a kompakt Shimano országúti karral. A belső tányér(ok) ettől még állítható(k). Én mindenesetre maradtam a közép beállításnál. A szezon közben aztán kéttányéros felállásra váltottam MTB-n is. A Rotor Agilis hajtókart használtam 40/27-es tányérokkal. Az év elején még hagyományos tányérokkal használtam 42/28-at, tetszett is, de kicsit soknak éreztem. A 27-es kistányért jóval könnyebbnek tűnt elhajtani, persze a közbenső időben biztos erősödtem is. Ősszel mentem egyszer hagyományos tányérral néhány száz métert. Hát mit mondjak, alaposan megváltozott a pedálfordulatom, ahogy azt a Rotor előre megmondta :) A felső és alsó holtponton szinte megakadtak a lábaim.

Összességében nekem nagyon bejöttek ezek a tányérok, nem is szeretnék visszatérni a hagyományosakhoz. Különösen alacsony pedálfordulatnál érzem őket hatékonyabbnak. Sajnos watt értékekkel nem tudom alátámasztani vagy megcáfolni a hasznosságukat. Valószínűleg itt is nagy szerepe van annak, hogy ki miben hisz. Olvastam olyan kutatást is, ami szerint egyáltalán nem hatékonyabb a hagyományosnál, sőt.

Váltásteljesítmény terén semmilyen negatív tapasztalatom nem volt velük. Számomra az egyetlen hátrányt az áruk jelentette. Viszont ha éppen elkoptak a tányérjaid, egy próbát megér. Tartósságuk jónak mondható.

Megj.: A háromtányéros MTB verziónál volt egy kis problémám: a nagytányér ovalitása miatt magasabbra kellett helyezni az első váltót (XTR), így olyan magasra került, hogy kistányéron csak a felső 3 fokozatot tudam súrlódás nélkül használni. Országúti váltóval ez a probléma megszűnt.

Who let the dogs out?

Ezen a télen számos edzés alkalmával találkoztam különféle kutyákkal. A korábbi évekhez képest mondjuk ötszörös gyakorisággal. Ez persze önmagában még nem lenne baj. Ahogy néztem, ezek többnyire nem kóbor állatok voltak, hanem kiszöktek otthonról. Erről a nyakörv vagy a nyakukban lógó láncdarab árulkodott többször. Egy alkalommal egy 3 fős falkával is találkoztam, de ezeket is az előbbiek jellemezték. Szeretem a kutyákat, nem is félek tőlük és bár többnyire inkább ők ijedtek meg (ez is enged következtetni a sorsukra, ha félnek az embertől), 1-2 alkalommal bizony komoly lélekjelenlétre és szerencsére volt szükségem, hogy ne támadjon meg egy-egy állat. Ez futásnál különösen necces. Olyan is volt, hogy egy ház udvarából ugrott elő a blöki, gazdája persze sehol. Igazából csak azt akartam ezzel az egésszel mondani, hogy aki kutyát tart, figyeljen már oda rá! Adjon neki rendesen enni, ne tartsa láncon, ne verje, ellenőrizze, stb.! Akkor nem lennének ilyen és ehhez hasonló helyzetekből kialakuló súlyos esetek. Nagyon igaz, hogy minden kutya valahol olyanná válik mint a gazdája.

Viszont jó hír, hogy az utóbbi 1-2 hétben kevesebb elcsatangolt kutyát láttam - mondjuk kicsit kevesebbet is voltam kint a nagy hideg miatt, meg lehet ők is fáznak :) Amúgy nekünk is van kutyánk (de egyedül nem vállalnék egyet). Vigyázzatok magatokra, hajrá!

A motivációról

Egy ideje itt a tél (még ha néha nem is úgy tűnik), messze még a montis versenyek. Viszont edzeni már kell, ha javítani akarsz eddigi eredményeiden és fejlődni szeretnél. A nagyon intenzív és/vagy hosszú edzések ideje még nincs itt, de (majdnem) minden nap meló előtt vagy után a többi elfoglaltság mellett edzeni kell. Ha rossz az idő, görgőzni. Továbbá meg kell csinálni az erősítéseket, oda kell figyelni a kajára stb. Mindez egy hozzám hasonló amatőr sportolótól is egy életmódót követel. Máshogy nem lehet csinálni. Vagyis szerintem nem érdemes: ha csinálok valamit, azt rendesen csináljam. A legtöbb edzés és a hozzá kapcsolódó dolgok az esetek legnagyobb részében jönnek maguktól könnyen, hiszen ilyenkor azt csinálhatom, amit szeretek és ennek nyilván örülök. Viszont vannak alkalmak, amikor azért kicsit meg kell erőltetnem magam, mert ugye én sem vagyok tökéletes :) Ilyenkor nagyjából a következő dolgok motiválnak edzésen és azon kívül.

• Jól sikerült verseny. Eszedbe jut, hogy milyen jól mentél azon a bizonyos derbin és hogy azokért a pillanatokért érdemes.


• Jó eredmény vizualizálása. Egy fontos verseny közeledtével van, hogy kicsit befásul az ember a sok edzéstől. Ilyenkor is jó tudatosítani magunkban, hogy miért is ez a sok munka. Pozitív gondolatok. Képzeld el, ahogy jól fogsz menni a kitűzött versenyen!


• Zene, videó. Ezek hatásmechanizmusát szerintem nem kell különösen ecsetelni. Pl. nem is tudom megszámolni, hányszor néztem meg a 24 solo című filmet - a fejemben le tudom pörgetni majdnem az egészet :) Offroad to Athens is klasszikus. Eye of the tiger a Rocky 3-ból. És még van rengeteg ilyen.


• Edzőtárs. Alapozáskor én szinte mindig egyedül megyek, de néha kell a társaság ilyenkor is. Viszont a tavasztól kezdődő intenzívebb edzéseknél sokat tud segíteni egy MEGFELELŐ edzőtárs (és te is Neki). Sőt itt már szerintem szükséges is, egyedül kevesebbet tudsz kihozni magadból.


• Apró sikerélmények: pl. jól mentek a résztávok - innen már az edzés fennmaradó része könnyebb. Érzem, hogy erősödtem kicsit. Vagy sikerült kicsit faragni a testzsírból.


• Testépítők. Korábban én is súlyzóztam egy darabig - biztos innen maradt meg a kötődés valamilyen szinten a body building-hez - de fogalmam nem volt a lényegről, meg nem is az én sportom. Viszont: elszántság, kitartás, következetesség - ez jellemzi a testépítőket. Sokat lehet tőlük tanulni. Ha te kicsit nem figyelsz oda a kajára, legfeljebb gyengébb eredményeid lesznek. Viszont ők el sem indulhatnak úgy egy versenyen. A BB.Tv-be szoktam leginkább belepillantani, érdemes! Amúgy az egész Body.Builder oldal nagyon jó és hasznos információkat tartalmaz más sportágak kedvelőinek is.

Most azt nem kívánom hosszasan taglalni, hogy mi van ha folyamatos motivációhiányban szenvedsz és semmi sem segít. Pl. túl vagy edzve vagy az életed mostani szakasza nem alkalmas komoly edzésmunkára. Ilyenkor vedd lazára, pihenj! Az edzésnek örömet kell okoznia, nem jelenthet nyűgöt, mert akkor meg fogod utálni amit szeretned kellene.

És hogy mi a cél? Sportoló szemmel nyilván hogy minél jobb eredményeket érjek el abban a sportágban, amit szeretek, kihozzam magamból a maximumot időről időre. Mert ezt imádom csinálni, ez a szenvedélyem. Természetesen a "minél jobb" az egy konkrét helyezés, időeredmény stb. a kiemelt versenyeken, mert csak így tudhatom meg, hogy sikerült-e teljesítenem a feladatot. Fontos, hogy reális céljaid legyenek, de azért egy kicsit "álmodozni" is kell, mert ez visz előre. Soha nem szabad teljesen megelégedni, viszont az elért eredményeket tudni kell értékelni. "Hétköznapi" emberként nézve pedig a legnagyobb előnynek azt tartom, hogy a sport segít abban, hogy a mai világ lehetőségeihez képest a lehető legegészségesebben és kiegyensúlyozottabban élj. Ezt nem csak a mozgásra értem, hanem mindarra a szemléletmódra, ami meglátásom szerint a legtöbb sportolóban kialakul.

Téged mi motivál?

Ragaszkodj a tervhez!

Ne úgy mint én a sziveszteri maratonon. Úgy terveztem hogy az erős félmaratoni távot lenyomom egy normális tempóban (nem maxon). Ehhez mérten terheltem magam a megelőző napokban is. Aztán kb. az utolsó pillanatokban sikerült meggyőznöm magam, hogy inkább fussam megint a maratont. Ebben Zsé is támogatott, hogy jön frissíteni. A táv feléig jól is ment, a tavalyi időmet simán tartottam, de aztán hirtelen kihúzták a dugót. Nem tudtam az addigi tempóm nyomni. Pedig frissítettem rendben és nem is kezdtem be. Ez egy ilyen nap, nyugtáztam magamban. Innen végigfutottam egy kényelmes iramban. Végül csak 5 perccel lett gyengébb a vége mint tavaly. Ebben persze közrejátszott, hogy most nem görcsöltem be a végére :)

Zsének és Sanyinak köszönöm a frissítést! Közel nem készültem ki annyira mint a korábbi években - főleg 2 éve. Este egy kis alvást követően nem is okozott gondot a járás, így jól esett a szilveszteri buli is. Azért a regeneráció így kicsit több időt vesz igénybe mint ha a címben szereplő tanácshoz tartottam volna magam.