2009. augusztus 17., hétfő

Újra CC versenyen - Zalakaros MK


Rosszabbra számítottam. Nem véletlenül nem szoktam CC-n indulni. Túl intenzív az Nekem. Nem szeretek úgy menni, hogy a tüdőm ki kell köpni folyamatosan. Viszont edzésnek nagyon jó, hiszen egy sima tréningen nem nagyon tudok magamból ilyen intenzitást kisajtolni. Zalakaros pedig közel van, így végül meggyőztem magam, hogy el kellene csak indulni az augusztus 16-i Magyar Kupa futamon. Olivér is rábólintott, de mondta, hogy csak okosan, ne kockáztassak. Szombaton Sanyival letekertünk Zalakarosra terepen. Persze megint elbolondultunk néhány helyen, így szűk 4 óra alatt sikerült odaérni. Utána még mentem 2 kört a pályán. Hát elég keménynek tűnt. A nyomvonal nagyrészt megegyezett a 2 évvel ezelőttivel (akkor indultam itt). Bár volt olyan rész amire rá sem lehetett ismerni, mert kivágták az egész domboldalt beborító erdőt, helyette most "gyönyörű" akácos van. Kicsit még hezitáltam, hogy tényleg szükségem van-e Nekem erre, de azért végül beneveztem. Tesóm szerencsére le tudott jönni értünk, így nem kellett hazatekernünk. Kis regeneráció után észrevettük, hogy bringamosó is van, így szép tisztán vihettük haza a bringákat.
Másnap hajnalban kellett kelni, mert most nem voltam a magam ura. Kösz a fuvart, Tomi! Legalább volt bőven idő elkészülni, bemelegíteni. Nagyon népes 11 fős mezőny gyűlt össze a középtávra. Azért utolsónak csak nem kellene lenni, gondoltam. Az első kör meglepően jól ment, a sípályán sem voltak gondjaim. Persze az eleje már messze volt, de azért volt kit üldözni. Aztán folyamatosan értük utol az előttünk rajtoló U17-eseket. A második körtől hátba csapott Bogdány Ákos a masterek közül, majd innen kisebb-nagyobb szünetekkel még páran ebből a kategóriából. Jó volt, hogy mindig volt ember körülöttem, nem úgy mint a maraton versenyek nagy részében. Az utolsó körben már alig bírtam felrugdalni a sípályán, de azért sikerült. Ebben a körben még leszedtem 2 embert és végül 5. helyen sikerült befutni. Nem is olyan rossz, főleg az időeredményeket elnézve. Régebben ennél sokkal többet szoktam kapni időben és rosszabbul is szoktak esni a CC futamok. Most egy egész normális tempót tudtam tartani. Azért néha megfordult a fejemben, hogy a 2x9 nem kevés-e kicsit nekem CC-hez (27-34 volt a legkönnyebb áttételem), de hát csak erősödni kell még picit :). A futam után még kicsit lazítottam, aztán haza indultam Zalaegerszegre. Ez jobban esett mint a CC verseny :) És szűk 3 óra alatt sikerült is hazaérni. A nap végén összeszámoltam, hogy kb. 7 liter folyadékot ittam meg az összesen ~5 órás bringázás és a kis pihenő alatt, és így is sikerült 3 kilogrammal kevesebbel mérlegelni hazaérkezés után mint reggel. Nem kicsit volt meleg a mai nap. Így elég szép hétvége kerekedett ebből, sok és meglehetősen intenzív terheléssel. Most már az augusztus végi 24 órásra összpontosítok. Addig még egy kicsit "élesedni" kell.

2009. augusztus 4., kedd

Salzkammer után


Salzkammergut után eléggé elveszett a motivációm, a sok felkészülés kicsit hiábavalónak tűnt. A következő héten lazítottam Siófokon. A fejemet sikerült kiszellőztetni, az biztos. Viszont a folyamatos bulizás nem éppen a legjobb regeneráció volt a szervezetemnek :) Azért erre szükség volt. Gyakorlatilag a nyaralásból visszatérve el is indultam a Balaton Régió maratonon. Vasárnap reggel korán felébredtem és hirtelen felindulásból úgy döntöttem, versenyezzünk. Legalább nem egyedül kellett tekernem. 6. helyen értem be a felnőttek között a végül 50 kilométeresre sikeredett "hosszútávon". Sokáig Sanyival mentem, aztán ő a vége előtt kb. 10 kilométerrel elfáradt kicsit, így lemaradt. Innen még Fityiszt sikerült begyűjtenem. Aztán mikor világossá vált úgy 47km után, hogy itt nem hogy 60, de még csak 50 km is éppenhogy lesz a táv, már nem forszíroztuk, hiszen látótávolságra nem volt senki. Így szép nyugodtan begurultunk.
Augusztus első hétvégéjén újra szerencsét próbáltam a Bükkben. Ez eredetileg nem volt tervben, de aztán frissítőember is akadt (kösz Sanyi, rengeteget számított), meg kedvem is volt, meg mégiscsak ez volt az OB. Nagyon meleg volt, amit nagyon nem szeretek és nehezen is bírom. Az első emelkedőn nem igazán éreztem az erőt, de aztán idővel egyre inkább. Folyamatosan előzgettem szokás szerint. Egyedül Papp Dénes vágott hátba még az első emelkedőn. Nagyon ment a szép új Kona Big Unit bringájával - egy sebességgel. Adott 6p-et a végére. Szép volt, Dénes! A frissítésemmel volt egy kis kavarás, de végülis az Ördögoldal tetején megkaptam a kulacsaim. Köszönöm a Bringabandásoknak! Itt értem utol Noé Balázst, akivel innen gyakorlatilag végig előzgettük egymást. Ő jobban ment lefelé, én meg erősebb voltam felfelé. A répáshutai lefelén sikerült egy szépet perecelnem. A mákom az volt, hogy tudtam még párat korrigálni az esés előtt, így nem 60-nal szántottam fel a köves talajt. Így is elég rossz volt, mert a tenyerem eléggé fájt innen kezdve (meg még a verseny után 1 hétig). Az utolsó 20-25km már maga volt a pokol. Kezdett fejbevágni a meleg. De menni kellett, mert sokan voltak tőlem minimális időkülönbségre, mind előttem, mind mögöttem. Az utolsó erdős részen még 3-4 embert utolértünk. Hozzájuk képest jól haladtunk. Egei Tamást kisegítettem pár kapszulával, mert görcsölve feküdt a pálya szélén és egy középtávos kolléga próbált segíteni rajta. Remélem használt a cucc! A bringaút előtt meglett Lobmayer Balázs is. Noé Balázzsal meccseltem az utolsó kilométereken. Itt már támadott a görcs, de sikerült még megnyomnom a híd utáni füves szakaszt, így abszolútban 20.-ként értem be, ez a felnőttben a 11. helyre volt jó. Pont mint tavaly, viszont most majd' 20 perccel jobb időt mentem és ez a lényeg. Sikerült egy jót versenyezni. Ennyire még sosem hajtottam ki magam maratonon. Olivér odajött a célban gratulálni, de itt még nem nagyon voltam képben. Kellett egy fél óra és egy jó hideg zuhany hogy helyre rázódjak.
Kusz Matyinak sajnos nem sikerült megnyernie az arany GT-t. Ment az élbollyal elég sokáig, de a szerencse nem volt vele. Begyűjtött egy defektet. Nem baj, Matyi, azért sztár voltál :)