Bár még az XCO OB-ról sem fejeztem be a beszámolóm, ezt most megírom, amíg frissek az élmények. Összességében egy nagyon jól szervezett versenyen vagyok túl, messze felülmúlta minden várakozásom. Bevallom, voltak kétségeim afelől, hogy fogják a szervezők megoldani a rájuk váró feladatokat, de Nálam majdnem ötösre vizsgáztak.
Az előzményekről... Kora tavasszal még Szabi tette a bogarat a fülembe, hogy nincs-e kedvem elindulni ezen a versenyen. Akkor még különösebben nem foglalkoztam vele, mondtam is, hogy előbb hadd fussam le a Mátrabércet, aztán majd meglátjuk mi lesz. Utána az XCO OB volt a fő cél, ami "kicsit" más stílus mint egy 4 napos maraton. Júliusban már éreztem magamban az affinitást arra, hogy elinduljak a THM-en, de csak akkor ha lesz support, ugyanis az egyes szakaszok céljába át kellett volna vinni az autót. Arról nem is beszélve, hogy mennyi mindenre fel kellene készülni (tartalék alkatrészek, esetleg bringa). Szilvi aztán nyert Nekem egy nevezést a 24 óráson :), így beneveztem, mondván hogy ha nem jön senki segíteni, majd nem indulok el és akkor sem bukunk semmit. Sajnos Tibiék nem értek rá, rajtuk kívül meg tudtommal nem igazán akart volna jönni senki. Ebben jó lenne fejlődnie a csapatnak. Mondjuk nem nagyon szeretek kérni senkitől semmit, csak ha nagyon muszáj :) Kicsit felhúztam magam, és a végén úgy döntöttem, hogy akkor elmegyek egyedül sátorral, aztán majd lesz valami. Szabi így is támogatott, köszönöm szépen. Végül az utolsó pillanatban elrendeződött nagyjából minden a szállásokkal kapcsolatban Zsókának köszönhetően. Így a verseny 4 napját a Bringabandásokkal töltöttem. Nagyon sokat segítettek, köszönöm Nekik. Így tulajdonképpen a tekerésen kívül az evés-ivás és a pihenés mellett már sok mindent nem kellett elrendeznem. Örülök, hogy megismerhettem, akiket még nem ismertem korábban.
És akkor a versenyről.
Első nap: Ez szinte úgy ment ahogy a nagy könyvben meg van írva. A Garmin-om a feladott csomagban maradt, így kénytelen voltam teljesen érzésre menni. Az elején nem lőttem el a puskaport, és a végére is jó erőben voltam. Folyamatosan szedtem le az embereket. Egy kis időre felszálltam a Grósz Béla-Melts András vonatra (technikai probléma után értek utol), ez olyan lendületet adott, ami kitartott a célig. Előttem még Tóth Rajmundnál volt meg ugyanez a lendület, mert stabilan tartotta vége felé az 1p távolságot. Sajnos eltévedt a végén, pedig először azt gondoltam, hogy én mentem rossz felé Kis Józsival együtt.
Második nap: A szakasz eleje nagyon könnyűnek tűnt. Úgy éreztem, mintha a többiek nem kezdenének annyira be. Már az elején Rajmunddal mentem együtt, és elég jó helyen is voltunk. Felfelé kicsit erősebb volt Nálam, lefelé meg én haladtam jobban. A Kékesen felért Baros Bálint, innen vele mentem végig, nagyon jó volt, hogy húztuk egymást. Főleg aszfalton lefelé segített sokat, ahol Nekem nem volt elég az áttételem. Köszönöm Neki! Több embert sajnos már nem sikerült utolérnünk, az utolsó 40-ben egy-két rövid emelkedő volt csak.
Harmadik nap:Vas Peti a szakasz elején azt mondta, hogy ez lesz az én napom. Gondolom, feltűnt Neki, hogy könnyedén tekerek. Jól is ment. Felsőtárkányban Adrienn feladta az életmentő kólát :) Ezt követően utolértem Bálintot Dénes és VasP társaságában. Innen együtt mentünk egy darabig, ez Nekem jól esett, de láttam, hogy Bálintnak gondjai vannak. Peti lefelé támadásba lendült és szerette volna, ha én is így teszek :) Mondtam, hogy mivel Bálint tegnap sokat segített, nem megyek ellene. Tudom, hogy a kerékpársport nem szeretetszolgálat, de mi nem vagyunk profik és ezt így éreztem helyesnek. Peti és Dénes ellépett, én pedig Bálinttal maradtam a táv hátralevő részére. A pálya utolsó singletrack-je volt a legjobb :) Jó erőben éreztem magam, reméltem hogy ez kitart már a verseny végéig. A befutót követően a diósgyőri Várfürdőben hédereztünk a vacsoráig.
Negyedik nap: Ide jutott minden izgalom. A harmadik etapon Szalay Peti nagyot ment az első két nap betlije után, így ~2 percre feljött mögém az összetettben. Igazából 1 fillért nem adtam volna azért, hogy ez az előny megmarad, és 3. leszek, de persze arról szó sincs hogy feladtam volna. A rajt után egy darabig mentem az első bollyal, aztán Szalay Petivel egyszerre leszakadtunk. Innen tettem a kereket rá. Ő pedig próbált lerázni. Olyanokat rántott, hogy azt hittem, kiugrik a szemem. Az aszfalton fénysebességgel értük utol a Tóth Rajmund, Kis Józsi, Horváth Attila csoportot. Attila is segített Petinek, de itt még tudtam reagálni. A bányánál kezdődő emelkedőn aztán már nem. Kicsit visszavettem, így a többiek is elmentek. Mire sikerült regenerálódnom a bekezdésből, felért Dénes. A tempója pont jó volt, így mentem vele. Amíg össze nem szedett a racsnim egy fél rétet, mert ekkor meg kellett állnom takarítani. Annyira sikerült is, hogy csak az alsó 2 fokozat hiányzott már. Persze közben többen közelebb kerültek. Így elvergődtem még egy szűk 10 km-t a frissítőig, ahol egy földön talált jégkrém-pálcikával kezdtem meg a 13-11-es fogaskerekek takarítását. Szerencsémre egy kedves hölgy hozott egy kefét, így sikerült újjá varázsolnom gyorsan a racsnit. Közben elment mindenki. A következő emelkedőn sikerült visszaelőznöm őket, itt már velem volt az erő. Az egyik hosszú köves lejtőn láttam, hogy Szalay Peti és Horváth Attila defektet szerelnek. A frissítőn tankoltam, aztán irány az utolsó 15 km, mentem amit bírtam. A végső mászás előtt elnéztem a rajzot, és elmentem egy zsákutcába (visszanéztem, ezzel több mint 5 percet veszítettem). Nem kicsit káromkodtam, meg nem is halkan. Fogalmam sem volt, hogy Peti megelőzött-e, és a pályabiztosítók sem tudtak ennek kiderítésében segíteni. A bicikliúton is mehettem maxon. Végül jó pár helyet és percet buktam ezen az etapon, de a lényeg, hogy Peti még utánam ért be, Ő is eltévedt ugyanott. Így sikerült megtartani a 3. helyet :)
Pár észrevétel, megfigyelés:
- Az én stílusomhoz úgy néz ki, tökéletes a merevfarú 29er. Maratonra kell egy kicsit combosabb áttétel. A 33-11 néha nem volt elég. Azt hiszem, újra eladó az Epic-em :)
- Pörgetve nem tudok haladni, csak tartalékolni :)
- Számomra meglepően jó állapotban voltam végig. Sokkal kevésbé voltam elfáradva, mint ha ugyanezt az edzésmennyiséget napi 8 óra munka mellett kellett volna végrehajtani egy héten. Nekem ez egy aktív pihenés volt. A lábaimban sem éreztem fáradtságot, kivéve az utolsó nap után - lehet hogy itt is csak azért, mert ekkor nem vettem már fel a kompressziós szárat :)
- A bringám is jól bírta a kiképzést, semmi nem romlott el rajta. Úgy nézem, ismét jó volt az alkatrész választás. Ennek most nagy jelentősége volt, hiszen csak a legszükségesebb pótalkatrészeket és szerszámokat tudtam magammal vinni.
- Nagy szerencsénk volt az időjárással. Ha sár lett volna, az első és utolsó szakasz biztos, hogy nagy szívás.
- Jól mentek a lefelék. A gyorsak is, de főleg a kicsit technikásabbak - igaz ebből nem volt túl sok. A Bükk maratonos gyengélkedés után valószínűleg a megfelelő guminyomás meglelése volt a kulcs.
- Füldugóval nagyon jót lehet aludni :) Most próbáltam ki először.
- A szervezés szerintem nagyon jó volt. Köszönjük szépen! A pálya kijelölés az első szakaszon néha nem volt az igazi, a többin már nem volt gond. A kaja is teljesen rendben volt, pedig én nem kicsit vagyok finnyás. Két kisebb észrevételem van csak. A visszaszállítással kapcsolatos kavar nem kellett volna: vasárnap lesz, szombaton lesz, mindkét nap lesz, ráadásul még a verseny közben is változik. A szakaszok eredményhirdetését szerintem nem este 9-kor kellett volna tartani, ilyenkor már a többség pihenni szeretett volna.
- A legnagyobb tiszteletem azoké, akik tök egyedül eljöttek, mindenről maguk gondoskodtak és úgy elvertek hogy, csak na! Hauser Tamás, Matusek Róbert és Szalay Peti (Ő is erősebb volt). Jó lenne, ha én is fel tudnám így fogni, de valahogy nem megy.
- Örülök, hogy végül ezt a versenyt választottam, és a kisebb nehézségek ellenére belevágtam. Remek teszt volt, hogy miként is bírom a többnapos gyűrődést. Köszönöm mindenkinek, aki segített!
