VTM 2011

A Mátrabérc előtti utolsó versenynek a Vértesi Terep Maratont terveztem be. Úgy raktam össze a kora tavaszi versenyeket, hogy fokozatosan egyre nehezebbek legyenek, szóval ez volt eddig a legkeményebb az egy kilométerre eső szintkülönbséget tekintve. Szombat délután az útvonalterven menet közben kicsit változtatva sikerült megérkeznünk Szárra. Szilvi jó kis szállást foglalt ismét - jól ért ehhez :) A mi utunknál némileg kalandosabb körülmények között este befutott Matyi is. Persze megint sikerült elintéznünk, hogy azért annyira korán ne feküdjünk le aludni, de legalább az órákat mindenki előre állította.

A verseny reggelén 6 fokos hőmérséklet fogadott és a beígért eső még sehol. Rövid készülődés, mindenki megoldotta a "mibe öltözzek?" problémáját, és már indultunk is. A sporinál üdvözöltem a néhány ismerőst. Itt volt Tölli Tomi is, és jött Ádám is, akinek a célja az volt, hogy Matyit lenyomja. Matyinak meg hogy Ádámot :) A rajtszám-átvétel pikk-pakk megvolt, kicsit még dumáltunk, aztán elrajtoltunk. Szigorú pulzuskontroll alatt tartottam magam, nem érdekelt hogy kik mennek el mellettem. Egy darabig Matyiékkal futottam, aztán ahogy meredekebb lett, próbáltam spórolni, így elengedtem őket. Nagyon könnyen ment a futás, de nem akartam rátenni egy lapáttal sem, tartottam tőle hogy majd később megismétlődik a Galoppon megtapasztalt behalás, és ezt mindenképp el akartam kerülni. Mire leváltunk a többi távról, sikerült is rendesen bemelegednem, minden a helyére került. A Mária-szakadéknál lefelé és felfelé is előztem párat, jól esett hogy ez ment végig futva. Itt megint volt egy hurok a pályában, így le tudtam mérni, hogy Pap Gábor és Nedus már majdnem 15 perccel előttem vannak. Na, gondoltam is, hogy most vagy én vagyok túl óvatos, vagy Ők nagyon gyorsak. Vitányvárnál utolértem még egy sporttársat, akivel innen szinte végig kerülgettük egymást. Meg el is tévedtünk egy helyen, bár elég hamar rátaláltunk a helyes útra. Nem voltunk egyedül ezzel, többen is futottak szembe velünk a kék kereszten. Nem tudom, hogy volt-e hiba a jelölésben, mert az eltévedés környékén pont nem figyeltem, csak mentem a srác után és láttam hogy előttünk is megy valaki kb. fél percre (Ő is eltévedt persze :)). A többi helyen példamutató és kifogástalan volt a jelölés, innen kezdve különösen figyeltem. Az utolsó komolyabb szintet tartalmazó részen aztán rátettem egy lapáttal, itt már tudtam, hogy végig fogom bírni. Az utolsó előtti ellenőrzőponttól már jobbára sík és lejtő volt, jól haladtam, de itt már csak egy embert tudtam megfogni. Azért a végén az aszfalt nagyon monoton volt, sokkal lassabban ment itt az idő mint az elején, amikor ugyanezen mentünk felfelé. Végül 4:11:49-es idővel sikerült célba érni. Ez talán kicsit lehetett volna jobb, de összességében elégedett vagyok. Az időjárással is szerencsénk volt, pont megúsztuk az esőt. Elég gyorsan sikerült regenerálódni ebből a futásból, a szálláson egy rövid pihenés után könnyedén haza tudtam vezetni, és 2 nappal utána már szinte semmi utóhatást nem érzek. Most még egy hét edzőtábor következik, talán egy kicsit sikerül erősödni a Mátrabércig - szükség lenne rá.

Szilvi és Matyi jól végigküldték a félmaratont. Eredmények itt.

Nagyon tetszett ez a verseny. Tetszett a pálya, változatos volt. A frissítőpontok kínálata is nagyon rendben volt - szinte mindenhol volt pl. kóla, alma, banán, szőlőcukor, nápolyi - ennyit jegyeztem meg. Ilyet még nem is láttam eddig itthon, sem mtb, sem futóversenyen. A kijelölésről már szóltam, erről példát lehet venni. Ha egy mód lesz rá, jövőre ugyanitt. Egyre jobban tetszik ez a terepfutás, azt hiszem megint elkapott a gépszíj.

Göcseji (nem séta)Galopp

Készültem erre a versenyre. Hiszen a kávási rajt-cél miatt ez szinte hazai pálya, amelynek nagy részét ismertem is, mivel számtalanszor bringáztam már ezeken az utakon. A GPSies.com-on talált track alapján a versenyt megelőző hétvégén Sanyival nekivágtunk, hogy végigmontizzunk az útvonalon, így a még ismeretlen részeket is fel tudtam fedezni. Helyenként lassabban haladtunk mint gyalog, mert a bringákat is cipelni kellett :) Azért összességében nagyon jó volt, szeptember óta most ültem először mtb-n. A bringakezelésemen ezt kicsit éreztem is, de mivel annyira nem technikás a terep, nagy gond nem volt. A változóan saras és fagyott göröngyös talaj okozott csak néha érdekes pillanatokat.

A zalaegerszegi GreenZone kerékpárboltnak hála egy Specialized Stumpjumper-rel tekerhettem - a saját bringám jelenleg nem működőképes. Nekem összességében tetszett ez a gép, bár nem igazán az én stílusom, és zavart a pogózás, illetve hogy manuálisan kell zárni a telót és a rugóstagot. Viszont a koncepció tetszik, egy elől-hátul Brain-es verzióval szerintem könnyen megbarátkoznék.

Idő hiányában a kustánszegi hurkot ki kellett hagyni, így azt másnap lefutottam. Mivel az egyik mamám Paraszán lakik, ezért onnan indultam, így aztán minden egyes métert sikerült bejárni, néhányat többször is :).

A verseny napján 8 óra után indultam Kávásra kocsival. Ekkor már elég rendesen fújt az aznapra beígért viharos erejű szél. Gyors nevezés, öltözés és már 9 óra is lett, amikor is elrajtoltunk. Hárman rögtön az elején meg is léptek, jómagam pedig az üldözőboly elején találtam magam. Már itt ki-ki lógtam az előre tervezett pulzustartományból - nem lefelé. Az öltözködést egész télen nem találtam el ennyire, nem is igazán lettem vizes, és nem is kezdtek fázni az ujjaim. Az is kezdett kikristályosodni, hogy helyenként durva dagonya lesz, azok a részek, amit megsütött a nap, gyorsan korcsolyapályává alakultak. Az Erdei Faluig Lubics Szilvivel és Gyurival, és Vaczkó Zsolttal haladtam, akivel a Margitán az utolsó km-eken meccseltünk. Szilviék egy kicsit túl mentek az egyik kereszteződésen, én is majdnem mentem utánuk (hiába voltam erre egy héttel korábban :)), de még időben felismertük hogy nem arra van a helyes út. Így pár méterrel eléjük kerültem, és hátulról megérkezett egy idősebb sporttárs, akivel együtt haladtam tovább ahogy beborítottunk az erdőbe. Nem sokkal később a többiek már sehol sem voltak és ketten futottunk együtt. Jó tempóban haladtunk, erősnek is éreztem magam, de a pulzusom alapján vissza kellett volna venni. Nem így tettem. A második frissítő után már egyedül maradtam, bár az addigi társam nem sokkal lemaradva jött mögöttem még a Kustánszegi TSZ-nél is, ahol a 3. frissítőpont volt. Közben sikerült egyet feküdnöm is a legsarasabb szakaszon, kiterültem mint a béka. Paraszánál már tudtam hogy erős volt az eleje, és meglesz ennek a böjtje, de már mindegy volt. Úgy döntöttem, megyek tovább így amíg bírok. Azért az aggasztott hogy még kb. egy 30-as hátra volt. Az újabb erdős szakasz még egész jól ment, most vaddisznókkal sem találkoztam mint előző héten. Aztán Barabásszegtől ahogy befújt a szembeszél, kezdtem érezni hogy közeleg a vég. Ha már az ujjaim nem fáztak, most csináltam magamnak más problémát, nehogy túl könnyű legyen. A frissítőnél meg is álltam kicsit. Innen kezdve egyre gyakrabban nézegettem vissza, hogy mikor fognak hátbacsapni azok, akik okosabban osztották be az erejüket. Tudtam, hogy innen nagyon nagy szenvedés lesz, jobban megszívom mint amikor bringaversenyen rontom el az elejét, hiszen itt nem tudok gurulni. Ezért mindig csak a következő faluig gondoltam előre :) A Kereseszeg-Kislengyel szakaszon már szentségeltem párszor magamban, itt már idegesített a sár, ami miatt néha sétálnom is kellett. A nyílt szakaszokon itt már végig szembeszél volt, hiszen már visszafelé haladtunk Kávásra. A kustánszegi temető előtt láttam valakit előttem a hosszú emelkedőn, és gondoltam hogy futó lesz, mert ahogy felértem, már nem láttam. Na, gondoltam, másnak talán még rosszabbul esik mint Nekem. A gyomrom is kezdett rakoncátlankodni, nem sokat tudott megemészteni abból amit eddig bevittem a kezdeti erősebb tempó miatt. Innen már nem is ettem semmit (mert visszajött volna), és csak vizet/izot ittam a pontokon. A kustánszegi tónál azt mondták 2. vagyok. Persze ezt nem nagyon hittem, de nem is érdekelt, már csak a túlélésért küzdöttem. Németfaluig viszonylag könnyen ment, aztán a lejtő Bödére annyira nem esett jól a gyomrom miatt. Itt is azt mondták hogy 2. vagyok és nézzem csak, ott megy az első. Hu, mondtam de jó, akkor még meg is kell próbálnom utolérni, amihez semmi erőm. Megpróbáltam, de persze nem sikerült, simán haladt úgy mint én a hosszú sunyi emelkedőn a temető mellett. Végül kicsit több mint 5 és fél óra után visszaértem Kávásra és Szilvinek hála azt is megtaláltam, hogy hol az utolsó checkpoint.

Célba érés után kellett egy kis idő meg tea, mire össze bírtam kapni magam. Volt zuhanyzási lehetőség, éltem is vele, ez nagyon jól esik ilyenkor. 2 zsíros kenyér és majdnem 1 tányér gulyás után rendbe is jöttem. Az eredményhirdetésig a versenytársakkal megbeszéltük, kinek milyen kalandjai voltak - több nézőpontból még érdekesebb egy verseny. Hajduska Balázs eltévedt az első helyen haladva, nem is kicsit. Pedig jó nagy előnye volt. Kiderült az is, hogy az addig előttem haladó Nedelka Józsefet a kustánszegi tónál előztem meg, itt Ő is elment a kéken vissza az Erdei Falu felé kicsit. Úgy látszik, itt lehetett a gyenge pont a jelölésben, mert Balázs is itt tévedt el, és még többen mások kisebb-nagyobb mértékben. Végül Pap Gábor előzött csak meg, jó 3 perccel. A jelölés Nekem rendben volt, pár helyen nem pont arra ment a pálya, amerre a bejáráson mentem, de ezeket minden alkalommal észrevettem, szerintem jól ki volt "táblázva".

Összességében nagyon hangulatos kis versenyt hoztak össze Sólyomék. Köszönjük szépen a lehetőséget! A frissítőpontokon is nagyon kedves volt velem mindenki, biztos látták rajtam hogy mennyire végem van. A kupáért és az oklevélért is piros pont jár, igényesen megcsinálták.

Eredmények

Szilvinek gratula a 16km-en elért 3. helyéhez.

Találkozunk a Vértesi maratonon, ahol már okosabban fogok futni, ígérem. Hát még a Mátrabércen, ott egy ilyen hiba végzetes lenne, nem szabad a kelleténél még jobban megnehezíteni a saját dolgom.