Az egyik legfontosabb "alkatrész"

A cipő. Bringán a nyergen kívül ez a másik kapcsolódási pont, ahol nagyon fontos, hogy a hozzánk legjobban illeszkedőt találjuk meg. Rám is igaz (volt) az általános tapasztalat, miszerint az emberek nagy része túl kicsi cipőt hord. Kellett egy pár év, mire megvilágosodtam. Ebben valószínűleg az is nagy szerepet játszott, hogy futni kezdtem és ott a kicsi cipő hamar problémákat okoz. Utána meg már megszokták a lábaim a tágasabb lábbeliket. Mivel futásnál a cipő az egyetlen kapcsolódási pontunk, így itt ennek még nagyobb a jelentősége. Nekem a megfelelő cipőhöz kellett a személyre szabott talpbetét is, hogy teljes legyen az öröm.

Amikor már rendszeresen többet bringáztam (2008-2009), feltűnt hogy valahogy nem az igazi a lábam (főleg a jobb) és a pedál közötti interfész. Ez igazán zavaró egy-egy keményebb edzésblokk végén szokott lenni, amikor már enyhén szólva nem voltak a topon a lábaim. Próbálkoztam néhány talpbetéttel, másik cipőket is kipróbáltam. Kezdtem egyre jobban beleásni magam a bike fitting témakörbe. Végül aztán elmentem szakemberhez, aki azóta több remek talpbetétet is készített Nekem. Köszi mindent, Ottó. Az első vizsgálatkor készített talptérképből szinte teljesen pontosan megmondta hogy milyen gondjaim vannak (és lehetnek majd). Azóta sokat javult a helyzet. A bringás cipőmbe készült talpbetét az ekkor használt cipőmbe nem fért bele rendesen. Vagyis a lábamnak nem maradt már elég hely :) Ugye-ugye a túl kicsi cipő. Miután sikerült megfelelő méretűre váltanom, korábban soha nem tapasztalt kényelmet élvezhettem.

Mikor nekiálltam tavaly ősszel többet futni, rögtön jelentkeztek a boka és lábfájások, vízhólyagok.

Itt látható az ekkor készült futóbetétem az aktuális cipőmben - szép színes. Miután elkezdtem használni, Ottóval többször konzultáltam, hogy mik a tapasztalataim, milyen kisebb gondjaim vannak még, és ezek alapján párszor hangolt még rajta egy picit. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy pl. minden gond nélkül tudtam teljesíteni a Mátrabércet, míg korábban a Szilveszteri hegyi maraton lefutása minden alkalommal okozott pár kellemetlenséget. Nem mellesleg az edzéseken sem volt soha semmi bajom ezután.

Persze, akit az Isten is bringára teremtett, annak valószínűleg mindegy, hogy milyen cipőben teker, mert nincs semmi gond a lábtartásával. Ugyanez igaz a futásra is. Csak jobban elbeszélgetve sok emberrel, többször is hallottam már hogy itt fáj, ott fáj, ami a nem megfelelő kerékpár-beállításon túl ebből is adódhat.

Ha mélyebben érdekel a helyes kerékpár-beállítás, látogass el Steve Hogg weboldalára. Ez egy nagyon jó kiindulópont.

Az első kerékpáros cipőm: Sidi Bullet 2 (2005-2010)

Hoka Mafate: egy új barátság kezdete :)

A birodalom visszavág

Egy héttel a Tamási XCO kupafutam időpontja előtt kiderült, hogy a verseny elmarad. Ezt inkább nem is kommentálom. Így maradt a Duna Maraton középtáv. Utolsó pillanatban beneveztünk, és szombaton irány Visegrád - ismét Sanyi és Tomi társaságában. Ráhangolódásként megnéztük a kanadai XCO világkupát, ezzel le is tudtam a mobil netem havi adatforgalmát. Még két Gábor (Bolla és Derva) csatlakozott hozzánk a szálláson - volt reggel forgalom a budin :)

Nagyon nem melegítettem be a versenyre, mert fél órát kellett a rajtban állni. Még így is, hogy szerintem időben odamentem, sikerült jó hátulról indulni. Később kiderült, hogy ezen nem múlt semmi. Rajt után próbáltam előre törni kicsit, de nem nagyon akart sikerülni. A lábaim az első hosszú emelkedő elején már mintha kőből lettek volna, nem akartak forogni. Pulzus sem ment fel rendesen, valahogy nem volt meg a lendület. Itt még bíztam benne, hogy csak az első emelkedő esik rosszul és majd rendbe jövök, mivel az a fajta vagyok, akinél a motor lassan éri el az üzemi hőmérsékletet. A megváltás aztán csak nem akart jönni, így kénytelen voltam elkönyvelni, hogy ma Nekem itt nem osztottak lapot. Így aztán beálltam egy olyan tempóra, ami "nem fájt" és így szépen végigtekertem a távot, hogy legyen legalább edzés értéke, ha már ide eljöttem. Így is utolértem pár megfáradt sporttársat a táv második felében. Tomi jól ment, gratula Neki! Meg Zsének is, aki a verseny előtt elmondta a tuti "receptet", hogy kell versenyre készülni :) A pálya Nekem továbbra is a kedvencem a hazai maratonok között. Ez a középtáv is élvezetes, de azért remélem lesz még 100 km-es hosszú a jövőben.

Bízom benne, hogy a sorozat következő része A jedi visszatér lesz :)