Egy héttel a Tamási XCO kupafutam időpontja előtt kiderült, hogy a verseny elmarad. Ezt inkább nem is kommentálom. Így maradt a Duna Maraton középtáv. Utolsó pillanatban beneveztünk, és szombaton irány Visegrád - ismét Sanyi és Tomi társaságában. Ráhangolódásként megnéztük a kanadai XCO világkupát, ezzel le is tudtam a mobil netem havi adatforgalmát. Még két Gábor (Bolla és Derva) csatlakozott hozzánk a szálláson - volt reggel forgalom a budin :)
Nagyon nem melegítettem be a versenyre, mert fél órát kellett a rajtban állni. Még így is, hogy szerintem időben odamentem, sikerült jó hátulról indulni. Később kiderült, hogy ezen nem múlt semmi. Rajt után próbáltam előre törni kicsit, de nem nagyon akart sikerülni. A lábaim az első hosszú emelkedő elején már mintha kőből lettek volna, nem akartak forogni. Pulzus sem ment fel rendesen, valahogy nem volt meg a lendület. Itt még bíztam benne, hogy csak az első emelkedő esik rosszul és majd rendbe jövök, mivel az a fajta vagyok, akinél a motor lassan éri el az üzemi hőmérsékletet. A megváltás aztán csak nem akart jönni, így kénytelen voltam elkönyvelni, hogy ma Nekem itt nem osztottak lapot. Így aztán beálltam egy olyan tempóra, ami "nem fájt" és így szépen végigtekertem a távot, hogy legyen legalább edzés értéke, ha már ide eljöttem. Így is utolértem pár megfáradt sporttársat a táv második felében. Tomi jól ment, gratula Neki! Meg Zsének is, aki a verseny előtt elmondta a tuti "receptet", hogy kell versenyre készülni :) A pálya Nekem továbbra is a kedvencem a hazai maratonok között. Ez a középtáv is élvezetes, de azért remélem lesz még 100 km-es hosszú a jövőben.
Bízom benne, hogy a sorozat következő része A jedi visszatér lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése