24 solo

Először is, minek írok egy 3 éve elhanyagolt blogba? Végülis azért, mert a jelek szerint több embert érdekel a véleményem bizonyos témákban, mint azt magamtól gondolnám. Úgyhogy most megpróbálok bővebben válaszolni a zánkai 24 órás kapcsán legtöbbször feltett 2 kérdésre.

Hogy érzem magam egy 24 órás alatt, mi játszódik le bennem? Hullámhegyek, hullámvölgyek, izomfájdalom, stb. Mit eszek, iszok?

2010-ben indultam utoljára 24 órás versenyen. Azon a bizonyos saras csillebércin, amit 17 óra után félbe kellett szakítani, mert járhatatlan lett a pálya. Tehát igazából 2009-ben Tauplitz-ban mentem utoljára 24 órát. Ott 3. lettem, főleg kellemes emlékeim vannak arról a versenyről - mondjuk ezek nem igazán az első 12 órához kapcsolódnak, amikor szakadt az eső :)
Azóta bizonyára megkoptak ezek az emlékek, hogy milyen is tud lenni egy 24 órás műszak a nyeregben, mert idén 2 hét különbséggel 2 versenyt is bevállaltam. Két hete (július 12-13) egy számomra szokatlan műfajban, országúton álltam rajthoz a Hungaroringen. Számítottam rá, hogy meleg lesz, de arra nem hogy ennyire. A mezen keresztül leégtem. Már 4 óra után tiszta só volt a ruhám, meg is fordult a fejemben, hogy ki kellene csak állni. Aztán arra gondoltam, hogy két segítőm - Szabi és Tibi - még meg sem érkezett, egyedül Sanyi tartja a frontot, hogy állhatnék ki. Szóval ilyenkor sem csak magamért megyek, hiába egyéni versenynek hívják. Ha már valaki a szabadidejét arra áldozza, hogy segít nekem az ilyen őrültségeimben, akkor a legkevesebb, hogy én is mindent megteszek, ami tőlem telik. (Emlékszem, az első solo 24 órásomon 2008-ban is csak azért nem adtam fel 10 óra után, mert egyszerűen nem tehettem azt meg a segítőimmel, hogy csak azért mert kicsit fáj, kiállok). Ki is húztam így estéig, aztán az éjszaka során rendbejöttem, és fel is küzdöttem magam a 2. helyre. A végül győztes Pályi Csabát esélyem nem volt megfogni, durván küldte. Úgy ment a bolyokkal, mint ha csak egy sima mezőnyversenyen lennénk. Nekem csak a saját tempó ment. A 2. helyet azért sikerült megőriznem Pájtli Péterrel szemben, bár a verseny végére újra rendesen kikészültem a melegtől. Viszont ekkor sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg nem kellene Zánkán indulni 2 hét múlva.
A zánkai 24 óráson már számítottam arra, hogy fogom érezni magam a melegtől. Nekem jobban fekszik a tavaszi, őszi időjárás általában. Be is jöttek a számításaim. Így fejben könnyebb volt ezt kezelni, és kisebb lett a hullámvölgy, nagyobb a hullámhegy. 24 órás végét - utolsó 6 óra - ennyire még nem bírtam jól. Így végül egész meggyőző előnnyel sikerült első helyen célba érnem Szabó Attila és Kakas Laci előtt. Mtb-n előbb jönnek az izomfájdalmak mint országúton és elérkezik az a pont is, amikor már nem nagyon akarok a nyeregben ülni. Ezekkel, ha bekövetkeztek, nem nagyon lehet egyebet tenni, mint elviselni. Persze egy esetleges sérülést nem szabad kockáztatni! Nekem ezek "csak" kellemetlenségek szoktak lenni, amik nem rosszabbodnak, de folyamatosan jelen vannak.
Az erőbeosztásról: Ilyen hosszú versenyeken megpróbálok csak magammal foglalkozni és kizárni a versenytársakat. Főleg az elején. Csak a második félidőben szoktam azzal foglalkozni, hogy milyen helyen állok, kivel kell veresenyeznem. Magamból így tudom, kihozni a legjobbat, ha minél egyenletesebb tempót megyek, és az elején nem durrogtatom el a puskaport. Amiből nincs olyan sok, mert én a dízel típus vagyok, nem a turbós benzines :) Persze a lassulás így is elkerülhetetlen és túl lassan sem szabad kezdeni. A megfelelő tempó eltalálásához kell a tapasztalat. Nekem a terep sokkal jobban feküdt mint a Hungaroringes körözés, mert itt csak a saját képesség számít, be kell állni a tempódra és nyomni. Országúton pedig bolyozni is kellene tudni, amit én nem bírtam sokáig.
Érdekes, hogy mennyire megváltozott az ízlésem azzal kapcsolatban, hogy miket tudok megenni, meginni egy ultraverseny során. Korábban egész sokáig tudtam menni sportitalokkal, zselével. Most ezt kb. 3 óráig bírom. (Egy hosszútávú maratont mégis végig tudok küldeni ilyeneken, pedig az 4-5 óra). Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi években edzés közben sem viszem túlzásba ezeket. Egyedül a High5 Zero-t fogyasztom rendszeresen. Szóval pár óra után nekem a cukros üdítők és mint idén kiderült az ízesített alkoholmentes sörök csúsznak! Pedig ezeket sem fogyasztom normál esetben. Na jó, a sör azért egy-egy forró nyári napon tekerés után nagyon jól tud esni. Ezekben van bőven cukor is, olyan sokat már nem kell mellé enni. Na, nem mintha a kaját annyira kívánni szoktam volna egy idő után. Ilyenkor nincs már könnyű dolguk a segítőimnek, hogy belém diktálják. Most (is) ezt Dia nagyon profin megoldotta - megettem jó néhány melegszendvicset :) Azt kell enni, amit kíván az ember, különben nem fog lemenni. Persze bizonyos keretek között lehet csak táplálékot választani, hiszen fontos, hogy azt a mennyiségű szénhidrátot, ásványi anyagokat, fehérjét bevigyük, ami kell a folyamatos működéshez.

Milyen volt össztelóssal menni? Mennyiben érzem másnak mint a merevfarút, jobb-e,...?

A Specialized Hungary és a GreenZone kerékpárbolt jóvoltából lehetőségem volt egy Specialized Epic Comp Carbon kerékpárral versenyezni, amit a saját alkatrészeimmel szereltem fel. Köszönöm!
2008 és 2011 között össztelós bringákkal versenyeztem, így nem volt teljesen ismeretlen számomra az érzés. Utoljára 2 és fél szezonon keresztül egy Specialized S-works Epic 26-os bringám volt. Amikor ezt 29-es merevfarúra cseréltem, akkor úgy gondolkoztam, hogy maratonozáshoz nem kell fully, ultrázni meg nem akarok. Azóta nem is ultráztam. Illetve volt egy Salzkammergut Trophy A táv és 2 db 10 órás verseny, amit lenyomtam merevvel. Viszont egy 24 órás azért más. Főleg ha tényleg terepen megy, nem csak a nevében mtb verseny. Úgy gondoltam a tapasztalataim alapján, hogy ide nekem biztosan kell és előny az össztelós. Jól is gondoltam. A verseny előtt csak néhány alkalommal tudtam kipróbálni, finomhangolni a 29-es Epic-et. Elől 1 tányérral szereltem fel és mivel a 32-es tányér csak az utolsó pillanatban érkezett meg, átmenetileg kénytelen voltam összerakni 38-asssal. Az egyik próbakör alatt aztán rendesen meglepődtem, amikor egy olyan köves emelkedőt kitekertem ülve így, ahol a merevfarúval kistányéron szoktam botladozni felfelé. Ez azért erősen elgondolkodtatott arról, hogy maratonozni nem kell-e nekem fully. A lankásabb fel- és lefeléken illetve síkon, ahol ráz az út, ott emlékeztem, hogy jobb az össztelós. Terepen az én stílusomhoz - többnyire ülve viszonylag alacsony fordulattal folyamatosan tekerni - ez a bringa ideális volt. Simább (aszfalt, döngölt földút) részeken viszont előszeretettel megyek kiállva is a nyeregből. Ezzel sem volt gond, a Brain miatt nem pogózott a bringa hátulja. Az eleje meg a Fox Terralogic villa miatt nem :) A 24 óráson is jó darabig (14-15 óra) kényelmesen éreztem magam, könnyen mentem ülve mindenhol, úgy éreztem, hogy sok energiát tudok megspórolni ezzel. A végén persze már majdnem mindenem fájt, ahogy annak lennie kell. A verseny közben a teleszkópot és a rugóstagot is még puhábbra állítottam, ahogy már kezdtem a kezdeti kényelmes beállítást is keménynek érezni. Úgy gondolom, hogy maraton távig azért elég a merevfarú is, főleg ha csak 1 bringám van. Mert a karbantartásigénye egy fullynak lényegesen nagyobb. Ha pedig szinte minden nap edzeni szeretnék vele, akkor nem állhat szervízelésre várva hosszabb ideig. Ugyanakkor 24 órás montizáshoz nekem nagyon hasznosnak bizonyult - ahogy eddig is - az össztelós. A másik mellé :) Meg tényleg nem mindegy, hogy milyen a pálya. Az osztrák stílusú pályákon, ahol a mászások kifejezetten hosszúak és szinte kizárólag aszfalton és dózeren vezetnek, oda ideális egy könnyű merevfarú gép. Amennyiben viszont rendes terepről van szó - most visszaülve egy számomra ideális össztelósra - úgy gondolom, hogy mindenképp ilyennel mennék, ha a lehetőségeim engedik. Lehet, hogy még maraton távon is.
Kellene-e nekem ez a bringa? Nem. Viszont a 2014-es verziója igen :) Egyetlen gondot számomra a kipróbált kerékpáron a kulacstartó, illetve a második kulacstartó hiánya okozta/okozná. Nem vagyok camelbak-es típus, nagyon nem. Nekem a kulacsok váltak be, nem szeretek úgy tekerni, hogy pakkot viszek a hátamon, hát még versenyezni... Anno a 26-osról 29-esre váltásnál az össztelóst könnyen kizártam, mivel nem is volt olyan típus, amin 2 kulacstartó lett volna. Erre pedig nekem szükségem volt, van és lesz, mivel pl. egy maratonon nincs minden frissítőponton emberem :) Megjegyzem, hogy egy ilyen körözős versenyen mint a zánkai 24 órás is volt, elég 1 kulacstartó is. Nem is volt most ezzel semmi gond, de azt a luxust végképp nem engedhetem meg magamnak, hogy legyen egy ilyen bringám csak és kizárólag az efféle körözős ultra versenyekre :) Továbbá a 2014 előtti Epic-eken az az 1 kulacsatartó is annyira lent van (nem fér el a rugóstagtól máshogy), hogy fél literes kulacs használata esetén már problémás volt annyira lenyúlnom, hogy könnyen elérjem azt. A Specinél aztán az idei Epic modelleknél nagyon innovatív módon megoldották ezt a problémakört. Ezek szerint más is látja így a kérdést :) Azt hiszem, hogy itt már nem lenne kifogásom.