A Mátrabérc előtti utolsó versenynek a Vértesi Terep Maratont terveztem be. Úgy raktam össze a kora tavaszi versenyeket, hogy fokozatosan egyre nehezebbek legyenek, szóval ez volt eddig a legkeményebb az egy kilométerre eső szintkülönbséget tekintve. Szombat délután az útvonalterven menet közben kicsit változtatva sikerült megérkeznünk Szárra. Szilvi jó kis szállást foglalt ismét - jól ért ehhez :) A mi utunknál némileg kalandosabb körülmények között este befutott Matyi is. Persze megint sikerült elintéznünk, hogy azért annyira korán ne feküdjünk le aludni, de legalább az órákat mindenki előre állította.
A verseny reggelén 6 fokos hőmérséklet fogadott és a beígért eső még sehol. Rövid készülődés, mindenki megoldotta a "mibe öltözzek?" problémáját, és már indultunk is. A sporinál üdvözöltem a néhány ismerőst. Itt volt Tölli Tomi is, és jött Ádám is, akinek a célja az volt, hogy Matyit lenyomja. Matyinak meg hogy Ádámot :) A rajtszám-átvétel pikk-pakk megvolt, kicsit még dumáltunk, aztán elrajtoltunk. Szigorú pulzuskontroll alatt tartottam magam, nem érdekelt hogy kik mennek el mellettem. Egy darabig Matyiékkal futottam, aztán ahogy meredekebb lett, próbáltam spórolni, így elengedtem őket. Nagyon könnyen ment a futás, de nem akartam rátenni egy lapáttal sem, tartottam tőle hogy majd később megismétlődik a Galoppon megtapasztalt behalás, és ezt mindenképp el akartam kerülni. Mire leváltunk a többi távról, sikerült is rendesen bemelegednem, minden a helyére került. A Mária-szakadéknál lefelé és felfelé is előztem párat, jól esett hogy ez ment végig futva. Itt megint volt egy hurok a pályában, így le tudtam mérni, hogy Pap Gábor és Nedus már majdnem 15 perccel előttem vannak. Na, gondoltam is, hogy most vagy én vagyok túl óvatos, vagy Ők nagyon gyorsak. Vitányvárnál utolértem még egy sporttársat, akivel innen szinte végig kerülgettük egymást. Meg el is tévedtünk egy helyen, bár elég hamar rátaláltunk a helyes útra. Nem voltunk egyedül ezzel, többen is futottak szembe velünk a kék kereszten. Nem tudom, hogy volt-e hiba a jelölésben, mert az eltévedés környékén pont nem figyeltem, csak mentem a srác után és láttam hogy előttünk is megy valaki kb. fél percre (Ő is eltévedt persze :)). A többi helyen példamutató és kifogástalan volt a jelölés, innen kezdve különösen figyeltem. Az utolsó komolyabb szintet tartalmazó részen aztán rátettem egy lapáttal, itt már tudtam, hogy végig fogom bírni. Az utolsó előtti ellenőrzőponttól már jobbára sík és lejtő volt, jól haladtam, de itt már csak egy embert tudtam megfogni. Azért a végén az aszfalt nagyon monoton volt, sokkal lassabban ment itt az idő mint az elején, amikor ugyanezen mentünk felfelé. Végül 4:11:49-es idővel sikerült célba érni. Ez talán kicsit lehetett volna jobb, de összességében elégedett vagyok. Az időjárással is szerencsénk volt, pont megúsztuk az esőt. Elég gyorsan sikerült regenerálódni ebből a futásból, a szálláson egy rövid pihenés után könnyedén haza tudtam vezetni, és 2 nappal utána már szinte semmi utóhatást nem érzek. Most még egy hét edzőtábor következik, talán egy kicsit sikerül erősödni a Mátrabércig - szükség lenne rá.
Szilvi és Matyi jól végigküldték a félmaratont. Eredmények itt.
Nagyon tetszett ez a verseny. Tetszett a pálya, változatos volt. A frissítőpontok kínálata is nagyon rendben volt - szinte mindenhol volt pl. kóla, alma, banán, szőlőcukor, nápolyi - ennyit jegyeztem meg. Ilyet még nem is láttam eddig itthon, sem mtb, sem futóversenyen. A kijelölésről már szóltam, erről példát lehet venni. Ha egy mód lesz rá, jövőre ugyanitt. Egyre jobban tetszik ez a terepfutás, azt hiszem megint elkapott a gépszíj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése